Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÜTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 631 Az országgyűlés közlekedési bizottságának vitái A vukovár—fiumei vasúttársasággal való alkudozás céljából kiküldött kerületi választmány 1848. február 16-án kezdte meg érdemi munkáját. Vitáit Széchenyi és Lónyay Menyhért naplója, valamint Széchenyi levelezése és feljegyzései segítségével rekonstruálhatjuk.70 Forrásaink tehát egyoldalúak, Kossuth és híveinek megnyilatkozásai belőlük csak közvetve tárhatók fel. 70SzI — Tasner Antal Pozsony 1848. február 17,18,20, 22,23, 24. SZIL III. 581-588. SZÍN 1848. febr. 16-febr. 24. VI. 727-733. Lónyay Menyhért 1847/8-<iiló naplója [1848. február] Budapesti Szemle 1896. 86. köt. 35-37. (S. a. r. Kónyi Manó) 71 Szí — Szemere Bertalan Pozsony 1848. febr. 17. BudapestiSzemle 1919. 179-180. köt. 122. Szemere nem válaszolt: SZÍN 1848. febr. 17. VI. 727. 7 2 Szí - Tasner Antal Pozsony 1848. febr. 17. SZIL III. 581. 73Uo. A február 16-i ülésen Kossuth bejelentette, hogy a Javaslat megjelenésével új helyzet állott elő, ezért nem kíván támaszkodni a nemzet 1844-ben törvényjavaslatban kinyilvánított akaratára, sem a jelenlegi országgyűlés követ utasításainak óriási többségére: érveket szegezzenek érvek ellen, s győzzön a jobbik terv. A délelőtt pótlólag megválasztott szlavóniai követek segítségével biztosra vette, hogy a többség őt támogatja, ezért a választmányi vitát szavazással mielőbb lezárni törekedett. Az Eötvös tanácsát követő Széchenyi békülékeny hangnemben szólott, majd saját rendszerének előnyeit kezdte fejtegetni. A pénzügyi fedezetet illetően Kossuth ingerülten közbevágott; a nemzet három évnél hosszabb időre nem fog egyenes adót megajánlani. Lónyay Menyhért erre kijelentette: ez esetben közvetett adót sem fognak megajánlani (nyilván a kamatbiztosításra gondolt), s így a vukovári vasúiból sem lesz semmi. Széchenyi ekkor nem törekedett a tanácskozások elnyújtására, úgy látta, ha történetesen kisebbségben marad is, egy jelentős csoport nyújthat majd be különvéleményt az országgyűlésnek. Mindent megtett a még ingadozó követek megnyerésére. Andrásit, Lónyayt személyesen kapacitálta, s már hívei közé számíthatta. Szemerének erőteljes hangú levélben szegezte a kérdést: azért támogatja a vukovári vasutat, mert az népszerű? Ne csináljon pártkérdést az ügyből!71 A hajdú követnek egyenesen megüzente: nem azért mászkált a tiszai mocsarakban, „hogy aztán, mikor az egész országot virágzásnak akarjuk indítani, Kossuthék leverjenek engemet”.72 A többséget maga számára megnyertnek tudva, a bizottsági vitára már nem fordított különösebb gondot. A kezdeményezést magához ragadva, most már ő akart a pestieknek tanácsot adni. Szerinte a megyegyűlésen köszönetét kellene szavazni Kossuthnak azért, amit Fiume érdekében eddig tett, s ezt közölve a többi megyével, egyúttal szólítsák fel a törvény hat óságokat arra, hogy most már teljes egészében fogadják el Javaslatát. Ha az utóbbi nem megy, a vukovári kiindulópont helyett legalább a mohácsit kell elfogadtatni, mondván, hogy „tán többet jövedelmez a vasút, kivált ha Zimonytól kezdődik, mintha Pécstől vagy Mohácstól, ámde az első szerb sertésgazdáknak, oláh sóvállalkozóknak és bánáti sváboknak használ inkább, a pestfiumei pedig hazát alkot, s a mohács—fiumei legalább magyar földön megy”.73 A Tasnernak írottakkal azonnal megismerkedő Eötvös azonban visszautasította Széchenyinek a köszönetre vonatkozó indítványát, s újfent kioktatta a grófot. Ne a Pozsonyon kívüli dolgokkal törődjék — felsorolta, hogy ő ki mindenkit kapacitált már ez
