Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASŰTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 625 kinyomtatja és benyújtja az országgyűlésnek anélkül, hogy a kancellár véleményét kikérné.38 Remélte ugyan, hogy Apponyi megköszöni majd eljárását, de nem értesítette döntéséről — pedig megállapodásuk szerint minden fontosabb kérdésről előzetesen kellett tudósítania a kancellárt.39 Lépése szakítást jelentett az Apponyi képviselte kormánypolitikával. Elhatározása megértéséhez tudnunk kell, hogy az országgyűlés kezdete után ismét kialakuló együttműködés 1848 eleje óta újra akadozott a kancellár és Széchenyi között. Apponyi 1847 végén — 1848 elején reménytelennek látta Széchenyi erőfeszítéseit, elhasználtnak tartotta politikai presztízsét, s nem is avatta be terveibe. Mindez azonban nem előidézte, csak elősegítette Széchenyi elhatározását. A döntő az volt, hogy a pesti centralisták új perspektívákat tártak elébe. Eddig csak jobb híján támaszkodott a minden tekintetben középszerű kancellárra, most felvillant előtte az alkotmányos többség támogatásának reménye. A közlekedési üggyel, ha azt elfogadják, Kossuthtal szemben is, a kormánnyal szemben is a helyzet urának érezte volna magát. 1848 február elején, betegségéből felgyógyulva, újra megjelent az alsó tábla ülésein, de taktikát változtatva most nem vett részt a vitákban, s inkább aggodalommal regisztrálta, hogy még mindig nem kizárt egy nélküle — és Kossuthtal — kötött kompromisszum, s hogy ez ügyben még Kossuth és István nádor is értekezik egymással.40 Az ő ideje a vukovári választmány munkájának megkezdődésével, 1848 február 5-én jött el. 38SZIN 1848. jan. 21., 22. VI. 709. 39Az előzetes megállapodásról Viszota CCXXXL, ekkori döntéséről SZÍN 1848. jan. 20. VI. 709. Január 19-én Apponyinak szánt levelet diktál a Pestről megérkező Kovács Lajosnak, de a Javaslatról nem tesz említést! Csak február 2-án, tehát a könyv megjelenése után magyarázkodik: hallgatva az ügyről, alkalmat adott a kancellárnak arra, hogy nemtetszése esetén dezavuálja. Szí - Apponyi György Pozsony 1848. febr. 2. SzGy 193/93. A cenzuráltatást Zichy Ferencnél sietteti: Szí - Zichy Ferenc Pozsony 1848. jan. 22. SzGy 201/54. Zichy Ferenc a „körülmények által szükségessé vált rendelésnek” tekinti István nádornak írott jelentésében, hogy a cenzort azonnali gyors munkára utasította. OL István nádor levéltára. Helytartósági iratok 1848/229. 40SZIN 1848. febr. 10. VI. 724. 41 Kreuter Ferenc - KL Bécs 1848. jan. 7. OL Kossuth-gyűjtemény (a továbbiakban: KGy) II. O. 44. Kreuter a kancellária segítségével betekinthetett az Udvari Haditanács térképeibe is. OL Kancellária, Acta Praesid. 1848/34., 53. A vasútkérdés kiéleződéséről és fontosságáról mit sem sejtő Apponyi kancellár 1848 elején fogadta a társaság képviseletében Bécsben kilincselő Kreuter Ferenc mérnököt, s ezer gondját újabbal tetézni nem akarván (és sejtve, hogy Kossuth az ő véleményéről már másnap értesül), kijelentette, hogy támogatja a vasút építését, sőt felajánlotta segítségét ahhoz, hogy az udvari kamara elnökét, Kübeck bárót, ennek fontosságáról meggyőzzék! Kreuter tudósítása szerint ugyanis a vasútépítés legnagyobb ellenzője a kamara elnöke, aki semmiféle vállalkozást nem kíván, és magasnak tartja az öt százalékos kamatbiztosítást, mondván, hogy elfogadása esetén az országgyűlésileg nem garantált osztrák állampapírok sokat veszítenének értékükből. A kancellár viszont azt szeretné, ha még az országgyűlés időtartama alatt megkezdődnék az építkezés.41 (Úgy tűnik, hogy a kancellár viszont e fontos nyilatkozatáról nem tartotta szükségesnek tájékoztatni az ügyben illetékes Széchenyit.) Amikor 1848. január 20-án Blackwell angol ügynök tisztelgett István nádor előtt, s többek között a trieszti vagy fiumei tengeri külkereskedelem fontosságát kezdte fejtegetni, a nádor közbevágott: „én határozottan Fiume mellett vagyok, ez a mi kikötőnk!”
