Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
624 GERGELY ANDRÁS foglalt helyet, s mindnyájuk közös vágya volt, hogy súlytalan, köztes helyzetüket kulcshelyzetté változtassák. Széchenyi régebbi programja: egy olyan középpárt megalakítása, amely, ha nem is mérhető nagyságban a konzervatív vagy az ellenzéki táborhoz, de az eldöntő súly szerepét játszhatja. Széchenyi e lehetőség elenyészte után, az utolsó rendi országgyűlés küszöbén, hatalmi eszközökkel próbált a kormánynak olyan többséget teremteni, amelynek balszárnya csak akkor marad kormánytámogató, ha a kormány a reformok útjára lép. A centralisták viszont akár a kormány, akár az ellenzék segítségével a városok országgyűlési súlyát akarták megnövelni és a városi követekből kívántak — országgyűlési szavazataik szaporítása révén — kicsiny, de eldöntő súlyú csoportot formálni. Talán az sem véletlen összefüggés, hogy a kormány és az ellenzék közötti, 1847—48 fordulóján kezdődő kiegyenlítő kísérletben, amelyet Széchenyi kezdeményezett és a nádor hajtott végre, olyan, a centralistákhoz közel álló liberálisok vettek részt, mint Lónyay Menyhért és Szentkirályi Móric, s a kormány támogatásáért cserébe a városi kérdésben kértek az udvartól engedményeket. Most, 1848 elején, e kísérlet kudarca után, a külpolitikai fejlemények már érezhető szorításában, a közlekedési ügy kínálta alkalom kapcsán, egy eddig számba nem vett lehetőség kiaknázása céljából szoros együttműködés jött létre a centralisták és Széchenyi között. A centralisták módosult politikai elképzeléseinek komolyságát mutatja, hogy ígéretükhöz híven, Széchenyi döntését be nem várva, január 20-án megjelentették lapjukban, a Pesti Hírlapin A közlekedési eszközök rendszeres tárgyalása c. írást. A vezércikk, annak alkalmából, hogy rövidesen megkezdődik az ez ügyben kiküldött választmány tárgyalása (és itt már elhallgatták, hogy e választmány megbízása csupán a fiumei vasúttársasággal kötendő szerződésre vonatkozik), arra szólított fel, hogy ,,nekünk valamint egy egész financzrendszerre, úgy a közlekedési eszközök egész rendszerére van szükségünk, miben egyébiránt a fiumei vasút igen kitűnő helyet foglal el”. Kifejezték azt az óhajukat, hogy az országgyűlésen részt vevő Széchenyi készítsen tervet, melynek a pénzügyi részleteket illetően egy kölcsön legyen az alapeszméje.3 5 3 5 A közlekedési eszközök rendszeres tárgyalása. Pesti Hírlap (a továbbiakban: PH) 1848. jan. 20. 36 Weisz Ferdinánd: A vukovári-fiumei vasút és közlekedési eszközeinek egész rendszere. Hl 1848. jan. 28. 31 Kovács L. i. m. II. 21. A cikk tendenciájára felfigyelt a Kossuthoz közel álló Hetilap, de a háttérben történteket nem ismerve, csupán késleltetési szándékot sejtett mögötte. Weisz Ferdinánd cikke ezért azt hangsúlyozta, hogy egy részletes közlekedési tervezet kidolgozása hónapokat igényel, s ez annyit jelent, hogy a következő országgyűlésre, három évvel elhalasztják a vukovári vasút törvénybe iktatását. Valójában — érvelt e képzelt veszély ellen — a vukovári vonal terve kész, s bármilyen kombinációba beleillik. Pest ugyan a központ, de már az 1844-es országgyűlési választmány is hangsúlyozott kivételt tett a vukovár—fiumei vasút kijelölésekor.36 A burkolt politikai felszólítás tehát nyilvánosan is elhangzott — a döntés Széchenyi kezében volt. Eötvös január 16-i levele utána közlekedési javaslat kéziratával január 19-én Pozsonyba siető Kovács Lajos is informálhatta a centralisták ajánlatáról. Felolvastatván magának a tervezetet, a betegeskedő gróf „erejét érzi visszajönni” és „minden habozás nélkül írta oda nevét” a kéziratra.37 Január 22-én Széchenyi eldöntötte, hogy a Javaslatöt
