Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
VASÚTVITA AZ UTOLSÓ RENDI ORSZÁGGYŰLÉSEN 615 néhány nappal később, július 26-án adott e tárgyban utasítást. A kezdeményező Széchenyi irányában csak a kancellár lehetett. Az országgyűlés küszöbén Apponyi konkrét kezdeményezéssel kívánt előállni, részint azért, hogy a közlekedési tervet a legfőbb hatalmat gyakorló államkonferenciával elfogadtatva, Bécsben ne kelljen minimális összegű kölcsönökért, csekély létesítmények jóváhagyásáért is harcot folytatnia, hanem jóváhagyott koncepció alapján dolgozhasson; részint pedig azért, hogy a rendek kezéből ez oly fontos kérdésben kiragadja a kezdeményezést. A tervezet, ha elkészül, Pozsonyban, az országgyűlésen bizonyára heves viták tárgya leend, de a vitában nem a kancellár, hanem az ügyben felelős Széchenyi lesz támadásoknak kitéve, az országgyűlés kezdetén az ő tekintélye válik majd kérdésessé, esetleg semmivé! Apponyinak csak néhány nappal utóbb, július 26-án sikerült aláíratnia az uralkodóval a hozzá intézett legfelsőbb kéziratot”, vagyis magánlevél formájú utasítást.15 Ferdinánd neheztelését fejezte ki, amiért a Közlekedési Osztály eddigi működéséről nem kapott elegendő információt. Felszólította a kancellárt, hogy mielőtt a részletmunkák megvalósításához fognának, ,,egy, az egész feladatot átfogó tervet kell létrehozni, megvizsgálni és jóváhagyni”. Készítéséhez vegyék figyelembe a statisztikai adatokat, a kormányzati tapasztalatokat, mérlegeljék a közigazgatás többi ágának, főként a katonai kormányzatnak az érdekeit. Csak az átfogó tervezet elkészülte után lehet az egyes munkák végrehajtásához fogni! Apponyi uralkodói utasításra formailag joggal hivatkozó megkeresésének Széchenyi kénytelen volt nagyobb figyelmet szentelni. Felkérte Kovács Lajost, készítsen tervezetet a trónbeszéd közlekedéssel foglalkozó részeire. Az elkészült tervezet azonban csak általánosságokat tartalmazott. Felszólította a rendeket, hogy a részleteket illetően Széchenyivel lépjenek érintkezésbe. Apponyihoz intézett levelében Széchenyi lényegében kitérően válaszolt. Szerinte az országgyűlés megnyitásáig nincs már idő részletes, támadhatatlan tervezet elkészítésére. Széchenyi tehát elismerte, hogy nincs kész terve a közlekedés fejlesztésére. De vette a bátorságot ahhoz is, hogy a kancellárnak elmondja: nem is áll szándékában, hogy az országgyűléssel folytatott harcban őrölje fel évtizedek munkájával megszerzett presztízsét. A kezdődő országgyűlésen inkább „tartalékba” kíván vonulni, hogy a döntő pillanatban léphessen azután közbe. Ha közlekedési előteijesztése olyan részletekbe bocsátkozna — kezdte konkrét ellenvetéseit mint például a vukovárfiumei vasút kritikája, akkor az országgyűlés szembeszáll az ő javaslatával, és olyan bizottságot küld majd ki, amelybe őt be sem választják. Ezáltal pedig kivennék a gyeplőt a kormány kezéből! Ezért csak általános indítványokkal lépjenek fel, s csak azt javasolják, hogy a rendek küldjenek ki bizottságot, amely Széchenyi Közlekedési Osztályával tárgyalásokba kezd. Hasznos lenne ugyan - ismerte el —, ha az országgyűlésen kész törvényjavaslatokkal léphetne fel, de mégsem teheti, mert nincs pénz végrehajtásukra. Ha lenne is pénz — fejezi be ellenvetéseit —, nem lehetne forrásait feltárni, mert nincs bizodalom a kormányban.16 1 5Ferdinánd - Apponyi György, Schönbrunn 1847. júl. 26. OL Kancellária Elnöki 1847/633. 16Utasítja Kovács Lajost: SZÍN 1847. aug. 10. VI. 611. Válasz a kancellárnak: Szí - Apponyi György Pest 1847. aug. 18. Széchenyi István levelei (S. a. r. Majláth Béla Bp. 1889-1891.) (a továbbiakban: SZIL) III. 541 -545.
