Századok – 1979
Tanulmányok - Gergely András: A fiumei vasút vitája az utolsó rendi országgyűlésen (Kísérlet a magyar politikai erőviszonyok átrendezésére az 1848-as forradalom előtt) 610/IV
616 GERGELY ANDRÁS Az Apponyival tehát e taktikai kérdésekben szemben álló — és nem hivatali alárendeltségben maradó — Széchenyi politikai elképzeléseiben kell tehát magyarázatot keresnünk arra, amin az ügy részleteivel nem ismerős Kovács Lajos annyira megdöbbent, látva, hogy a grófot a közlekedési tervezet hiánya „csodás módon” még 1847 végén sem izgatta.17 A Közlekedési Osztály „teendőinek jegyzéke” az országgyűlés megnyitásakor csak áz adatok egybegyűjtését, részlettervek készítését tartalmazta.18 Az országgyűlést megnyitó királyi előadások is — Apponyi eredeti elképzeléseitől eltérően — csak adatok és felvilágosítás előteijesztésére szólították fel a Közlekedési Osztályt, s ezáltal a kormány hajlandóságát csak általánosságban fejezték ki a közlekedés fejlesztését illetően. Széchenyi lényegében elutasító válasza még meg sem érkezett Bécsbe, amikor a kancellár újabb intézkedése jelezte, hogy Széchenyitől függetlenül dönt a közlekedési politika kérdéseiben. A fiumei vasúttársaság ugyanis nemcsak az országgyűlésnek nyújtotta be Emlékiratát, hanem pártfogást kérve a kancelláriához fordult! (Az a tény, hogy magához a kancellárhoz, s nem a hivatali illetékeshez, Széchenyihez fordultak, valószínűsíti, hogy tudomásuk volt az Apponyi és Széchenyi közötti taktikai nézeteltérésekről.) Lépésükkel nem kockáztattak sokat; a kancellár legrosszabb esetben közvetlenül Széchenyihez utasítja őket. Azonban nem így történt. A kancelláriához intézett kérvény nincs meg, Apponyi még csak nem is iktattatta, csupán Széchenyihez intézett magánleveléből tudjuk, hogy a vasúttársaság kormánypártfogást kért, amelyet a kancellár hajlandó volt megadni! „Minthogy a kérdésben forgó vasút nemzetünk legélénkebb vágyainak megfelelne, de azon kívül a honi kereskedésre véghetlen jó következményeket is szülhetne, az Hlyen a haza jólétére nagyobb befolyású válalatok (!) pedig a kormány pártolását méltány igényelhetik — bölcs nézeteit vélem mielőbb az iránt közölni szíveskedjék — írta Széchenyinek —, mi módon lehetne a kormány pártolását az említett válalat irányában legczélszerűbben alkalmazni, és az ügyet oly vágásba helyezni, hogy Nagym élt óságod a válaira (!) vetett nagy terhek mellett ezen válalatot is közvetlen felügyelete alá vehesse, mi által egy részről kedvező eredménye biztosítatnék, más részről pedig azon ellenzéki vitatkozásoknak vége vettetnék, mellyeknek ezen válalat eddig ürügyül szolgált.”19 Apponyi tehát Széchenyi véleményét ki sem kérve a vasút támogatása mellett döntött, s csak a ,4egczélszerűbb alkalmazást” illetően számított Széchenyi tanácsára! Bizonyára úgy gondolta, hogy ezzel Széchenyi pozícióját is erősíti, fő célja mégis az ellenzékkel folytatott harca hevességének mérséklése volt. Számíthatott arra, hogy a három hónap múlva esedékes országgyűlésen ott lesz a fiumei vasút élharcosa, egyben az ellenzék vezetője, Kossuth. Emellett bizonyos jelek arra utalnak, hogy a kancellár — Széchenyi ismeretes elképzeléseit magáévá téve — hosszú távon is előmozdítani kívánta az ország legsürgetőbb gazdasági javításainak megoldását. Foglalkozott azzal a gondolattal, hogy Zichy Ferenc grófot, a Helyt ártó tanács elnökhelyettesét, a Középponti Vasúttársaság igazgatóját a központi Udvari Kamara alelnöki székébe juttatja, s így ellensúlyozza a magyarországi vasútépítést illetően továbbra is 1 1 Kovács Lajos: Gróf Széchenyi István közéletének utolsó három éve 1846-1848. I-IL Bp. 1889.11.17. 1 8Szentiványi Vince Jegyzéke” 1847. nov. 6-ról a legközelebbi teendőkről SzGy 182/124. 19Apponyi György kancellár - Szí, Bécs 1847, aug. 16. OL Helytartótanács Közlekedési Osztály Széchenyi István iratai pp. 462-464.
