Századok – 1979
Tanulmányok - Kosáry Domokos: A művészetek (irodalom, zene, képzőművészet) történeti diszciplínái és a művelődéstörténet 591/IV
596 KOSÁRY DOMOKOS 2. Munkamegosztás a történeti diszciplínák között A történelem teljessége akkor áll egybe, ha a társadalom (társadalmak) minden funkcióját figyelembe vesszük, minden vonatkozásban, bonyolult összefüggéseikkel és kölcsönhatásaikkal együtt. A kiindulásunk természetesen csak az lehet, amit az alap és a felépítmény viszonyáról tudunk. De továbbhaladnunk, egy-egy kérdés mélyére hatolnunk, csak specializált kutatásokkal és azok saját módszereivel lehet, hiszen például a „felépítmény” még oly nagy gyűjtőfogalom, amely számos funkciót zár magába. Nyilvánvaló, hogy az alap, vagyis a gazdasági funkciók vizsgálata a gazdaságtörténet feladata. A központi modellt viszont magáról a társadalomról, annak struktúrájáról, szerkezetéről, az osztályok, rétegek mozgásáról, jellemzőiről kell készítenünk, hiszen ez az, amelynek működését a további, különböző funkciók szempontjából meg kell figyelnünk, és amelyhez végül is e funkciók vizsgálati eredményei hozzákapcsolandók. Az Annales irányzatától eltérően mi a társadalom politikai funkcióit, tehát a politikai történetet sem mellőzhetőnek, hanem igen fontosnak, és új, magasabb szinten művelendőnek tekintjük — még az eseménytörténetet sem kizárva. Már csak azért is, egyebek között, mivel az osztályharcok politikai megnyilvánulásai sem mellőzhetők, és mivel a politika nemegyszer nyilvánvalóan visszahat a társadalomra is. Mindezen funkciók, amelyeket nem kell itt taxatíve felsorolnunk, közelebbről megtekintve sok, ismét tovább ágazó részfunkcióra oszlanak. Ez áll a művelődés funkciójára is, amelyre külön kitérünk, mivel ez a művelődéstörténet témaköre és mivel ide sorolhatók a művészeti ágak is. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy a „művelődés” e szűkebb, funkcionális fogalmát és a „kultúra” bővebb, átfogó fogalmát nem szabad egymással összetévesztenünk és kevernünk. A „kultúra”, ebben az értelemben, egy adott társadalom egész tevékenységének produktuma, és így közel áll ahhoz, amit a történelem totalitásának neveztünk. Ebbe a „kultúrába” természet szerint az „anyagi kultúra”, sőt a politika is beletartozik. A „kultúrtörténet” tehát ebben az értelemben általánosságban az emberi társadalmak „kultúráinak” jellemzésével és rendszerint fejlődéstörténeti magyarázatával próbálkozik. A művelődéstörténet viszont, amelyről itt beszélünk, a társadalom (társadalmak) főbb funkcióinak egyikét vizsgálja, specializált módszerekkel. Azt, amelyben, mint láttuk, az ideológia, az ismeretek, azok kommunikációja, a művészeti ágak stb. találhatók. Ha jól értem, nagyjából ez az, amit a művészettörténészek oldaláról Németh Lajos „kulturális mezőnek” nevez,8 felismerve, hogy a művészeteket, más művelődési.ágakkal együtt, mindenekelőtt ennek együttesében kell elhelyeznünk, mivel a tulajdonképpeni társadalmi modellhez elsősorban ezen át kapcsolódnak. 8Németh Lajos: A művészettörténeti korszakfogalom értelmezéséről. Ars Hungarica 1973. 9-24. Az, hogy a művelődési és köztük a művészeti ágak fejlődését mind a társadalomhoz, annak mozgásához kell hozzákapcsolnunk, nyilván nem vitás közöttünk. A probléma ott van, hogy ezt az összefüggést azzal a bonyolult, áttételes mechanizmussal együtt kell rekonstruálnunk, amelyen át a történeti valóságban érvényesült. Másként használhatatlan, rövidzárlatos elképzelésekhez jutunk. E kérdés ismét az alap és felépítmény viszonyához kapcsolódik, amelynek irodalmát itt természet szerint nem szándékozunk áttekinteni. Szeretnénk azonban először is azt kiemelni, hogy a fő nehézség nem a lényegében véve
