Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
54 LACKÓ MIKLÓS egy elmúlt korszak példamutató jelensége35 —, de annál jobban aláhúzták korábbi szerepét. Vagyis: az 1919 utáni, közeli forradalmat váró évek elmúltával, újra visszatérhettek ifjúkoruk felejthetetlen Ady-élményéhez, s hozzákezdtek Ady beépítéséhez a marxista eszmekörbe. Adyt lényegében mint egyedülállót emelték ki, aki a Nyugat körében szembeszállt a társadalmi és irodalmi kompromisszum hagyományával. 35 Hogy Ady, minden nagysága mellett, a jelen küzdelmei számára nem nyújthat „elegendő fegyvertárat”, mert „számos hitét illúzióvá foszlatta a történelmi fejlődés”, „sok ponton, ahol ő még egységet látott, a történelem menete felszínre hozta a mélyben lappangó ellentmondásokat”, „1928-ban sok mindenféle olyan kérdés előtt állunk, amelyeket húsz, sőt tíz év előtt nem lehetett látni - még Ady Endrének sem” - ezt Lukács is hangoztatta. {Vajda Sándor [Lukács György]): Ady mint program. 100%, I. évf. 9. sz. 322). — Révai élesebben fogalmazott: „Ady Endrét csak mint ennek a forradalom előtti időnek költőjét lehet igazán megérteni. Már 1919-ben és plána ma, nem tud vele semmit sem kezdeni, aki - akár jobbról, akár balról - mai, aktuális költőnek, nem történelmi jelenségnek, egy letűnt korszak vezető alakjának fogja fel.” Szabó Ervin. Uj Március, 1928. szept. 458. 36Balázs Béla: Kompország irodalma. Diogenes, 1923. 6. sz. - (Lukács György): Akadémiai jubileumok. Uj Március, 1925. nov. 288; Ellenforradalmárok március 15-éje. Uj Március, („Ami kevés kultúrértéke, nemzetközi becsülete van a magyar történelemnek, azt a Petőfik, Kossuthok, Adyk, a forradalmárok szerezték;” (Lukács György): Kassák Lajos. Új Március, 675. 3 7Kelemen László: Hatvany-Ady levélváltás. 148. Kultúrtörténeti szempontból fontos gondolatnak a megszületését figyelhetjük itt meg: ekkor, a 100% első korszakában jelent meg - persze nem előzmények nélkül — az Ady magányosságáról szóló, már részletesen kidolgozott kommunista felfogás, az a nézet, amely azután mélyrehatóan meghatározta nemcsak a századelő szellemi életének, hanem az egész modern magyar kultúrfejlődésnek az értékelését. A gondolat már ott rejlett — Balázs Béla egyes korábbi utalásai mellett — az Uj Március első évfolyamainak elszórt utalásaiban,36 s a 100% első, Lukács által írt cikkeiben. Részletesebb és határozottabb kifejtésre a Hatvany-Ady levélváltás megjelenése kapcsán került. E levélváltásról írva, minden jel szerint Révai, 1927 őszén határozott bírálatban részesítette a 100%) egyik előző cikkét, amely túl pozitív képet festett a századelő irodalmi és szellemi életéről, s Adyt az akkori szellemi élet nagy egységesítőjének nevezte. Lukácsék ezzel szemben a Hatvány—Ady levélváltást éppen ezért tartották jelentősnek, mert „eleven és hű pillanatfelvételt ad egy érdekes korból: a háború előtti modern magyar irodalom keletkezése korából. Élesen megvilágítja a Nyugat helyét ebben az átalakulásban, elsősorban Ady Endre centrális és mégis az egész mozgalomtól idegen helyét benne. (Az én kiemelésem. L. M.) Ezzel pedig már csak azért is érdemes foglalkozni, mert egyfelől a háború utáni irodalmi kritika nagyon ellentmondó és ingadozó módon határozza meg Ady helyét a magyar irodalomban. Másfelől a Nyugat keletkezésének, eredeti és jelenlegi szerepe különbségének okait illetőleg sem eléggé kialakult még az irodalmi közvélemény.” Ady költészete „egyesítette magában azoknak az éveknek úgyszólván összes progresszív tendenciáit”. Személye tényleges egységet nem hozott létre, mert „az ő körülötte való csoportosulás ténye nem adott és nem adhatott elvi egységet ezeknek a csoportoknak” - de ez mit sem von le nagyságából.37 E gondolatokon túlmenően, a 700%-ban megjelentek Adyról más, ugyancsak a későbbieket előlegező utalások is. Olyan megállapításokra gondolunk, mint az Ady tragikumáról szólóra: eszerint „a forradalom előtti eszmei káosz Ady Endrében tragikus formát kap”, Ady „tragikusan egyedül állott »hívei« között”;
