Századok – 1979
Tanulmányok - Kosáry Domokos: A művészetek (irodalom, zene, képzőművészet) történeti diszciplínái és a művelődéstörténet 591/IV
TANULMÁNYOK Kosáry Domokos: A MŰVÉSZETEK (IRODALOM, ZENE, KÉPZŐMŰVÉSZET) TÖRTÉNETI DISZCIPLÍNÁI ÉS A MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET* *A Magyar Történelmi Társulat 1978. március 29-31-i szegedi vándorgyűlésén elhangzott előadás. 1 Művelődés a 18. századi Magyarországon s.a. 2 A művelődéstörténet helye a történelmi szintézisben. Történelmi Szemle 19 74. 436- 446. Társulatunk ezévi vándorgyűlésén három irányban, több szomszédos társadalomtudománnyal próbál párbeszédet kezdeni és együttműködést keresni. Közülük kettő: a közgazdaságtudomány és a szociológia lényegében véve a jelen tudományának tekinthető. Ezek szerepét, ha visszaindulunk a múlt felé, a gazdaságtörténet, ületve a társadalomtörténet veszi át. A harmadik kijelölt irányban viszont olyan művészeti tudományok egész csoportjához jutunk, amelyek maguk is igen fejlett történeti diszciplínákkal bírnak, sőt amelyeken belül talán éppen e történeti diszciplínák a leghangsúlyosabbak. Itt magán a múlt vizsgálatán, annak bizonyos témakörein belül találunk oly nagymúltú, jelentős partnerekre, mint az irodalomtörténet (irodalomtudomány), a zenetörténet (zenetudomány), illetve a művészettörténet (művészettudomány). S e három aktív, jól felszerelt tudományág összpontosult erőivel szemben a másik oldalon, a voltaképpeni történettudományén az az egy művelődéstörténet áll, amelynek más, további hosszú határsávokat is figyelemmel kell kísérnie. Hiszen feladata a legszűkebb értelmezés szerint is kiterjed ezen kívül a világnézet, mentalitás, hitvilág, a politikai gondolkodás, az oktatásügy, a nyomdák, a könyvek és a sajtó, vagyis a mindenkori kommunikációs eszközök és a különböző tudományok történetére, amelyek szintén mind sorra kutatni kezdték saját múltjukat a neveléstudománytól a matematikáig, az orvostudománytól a fizikáig vagy a kémiáig. Itt tehát a párbeszéd nem a jelen s a múlt határvonalán, hanem magán a történelmen belül folyik. A felkérést, hogy e párbeszéd mai szakaszában a történészeknek legyek szóvivője, nyilván annak köszönhetem, hogy a közelmúltban megkíséreltem egy monográfia egységes koordináta-rendszerében Összefogni a 18. század hazai művelődésének történetét, az egész spektrumét, a művészeti ágakkal együtt.1 A leghelyesebb és számomra a legtanulságosabb persze az volna, ha itt most magát e munkát tudnánk kézbe venni, szigorúan megnézve, hogy mennyiben sikerült célját egyáltalán megközelítenie. Az istenek malmainak közismerten lassú működése folytán azonban e munka, bár 1974-ben már készen állt, csak ez év végén lát majd — ha igaz — napvilágot. Addig csak arra utalhatok, amit a vállalkozás néhány elvi és módszertani kérdéséről pár évvel ezelőtt mondani próbáltam.2
