Századok – 1979
Folyóiratszemle - Raupach Hans: A gazdasági világválság strukturális és szervezeti kihatásai Kelet-Közép-Európában 580/III
580 FOLYÖl RATSZEMLE Igen sokan a várakozás álláspontjára helyzekedtek 1917-ben és a polgárháború éveiben. Féltették a kultúra értékeit a pro letár hatalomtól, nem ismerték fel a szocialista forradalom igazi jelentőségét, és politikailag is sokan iskolázatlanok voltak. Leninre hivatkozva a szerző természetes megnyilvánulásnak tekinti az értelmiség ilyen magatartását. A szovjethatalmat nyíltan elutasítók viszont megtagadták a munkát, szabotázst hajtottak végre, bojkottálták az új hatalommal együtt működ őket. A yelük szemben alkalmazott forradalmi szigort a polgári irodalom egyoldalúan állítja be, figyelmen kívül hagyva az ellenforradalmi erők „kihívását”. 1918 tavaszáig egyértelműen, azt követően a politikai helyzettől függően viszonyultak a proletárdiktatúrához. Elsősorban hivatásos tisztek, volt egyetemi hallgatók, s a régi hatalommal szorosan összefonódott elemek léptek fel aktívan a szovjethatalom ellen. Politikai nézeteiket tekintve igen sokfélék voltak, de bolsevikellenességük egyöntetű volt. Vezető szerepet játszottak az ellenforradalmi hadseregben, együttműködtek az intervenciós erőkkel, összeesküvéseket, lázadásokat szerveztek, irányították a szovjet hat álmát rágalmazó propagandát. A polgári és kispolgári-szocialista pártokat, a különböző szakmai jellegű szövetségeket is felhasználták céljaik érdekében. Fegyukin utal rá, hogy a bolsevikok, a szoyjethatalom politikai gyakorlata is kihatott az értelmiség magatartására. A feladat megnyerésük volt, mert szakemberek kellettek az új társadalom építéséhez. A lenini szövetségi politika részének tekinti a cikk az értelmiséggel kapcsolatos politikát. Fontos volt, hogy a hatalomra jutott munkássággal elfogadtatssák a régi szakembereket, akikben a szűkén értelmezett proletárérdekek alapján sokan osztályellenséget láttak. Ez a szektás bizalmatlanság jellemezte számos ellenzéki csoport álláspontját is. A lenini elvek az ellenőrzést hangsúlyozták, és a polgári szakemberektől való tanulásra ösztönözték a hatalom új birtokosait. A szovjet állam kezdettől gondot fordított a régi szakemberek anyagi megbecsülésére és politikai átnevelésükre. Ha eszmeipolitikai szövetségessé nem is váltak, az ipar, az oktatás, a hadsereg és az államapparátus területén szaktudásukkal segítették a szocialista építést. Meggyőzte őket az új hatalom társadalmi igazságossága, elriasztotta az ellenforradalmi rendszerek romboló, hazaáruló politikája, s emiatt álltak egyre többen a szocializmus építésének ügye mellé. (Isztorija SzSzSzR., 1977. 5. sz. 69-88. I.) M. HANS RAUPACH: A GAZDASÁG VILÁGVÁLSÁG STRUKTURÁLIS ÉS SZERVEZETI KIHATÁSAI KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN A vizsgált térség korabeli gazdasági elmaradottságának objektív tényezőit a következőkben foglalja össze a szerző: 1. Átmeneti éghajlati zóna az óceáni és kontinentális éghajlat között. A nyári és a téli középhőmérséklet közötti nagy különbség miatt - azonos trágyamennyiség felhasználása mellett is — a termésátlagok messze a nyugat-európaiak alatt maradnak. A napsütéses órák nagy száma és a kis csapadék mennyiség csökkentik a terményváltozatossági skálát, és monokultúrát eredményeznek. 2. Nyugatról kelet felé haladva egyra jobban nő a mezőgazdasági termelés színterei és a tengeri kikötők közötti távolság. A folyami szállítás mértékét a vízhozamingadozás és a hosszú téli befagyás korlátozza. A szárazföldi és a vízi szállítás aránya Kelet-Közép-Európában 10:1 volt. A 30-as években Kelet-Közép-Európában csupán egy, európai méretekben is jelentős vaskohászati és fémfeldolgozó központ volt: Felső-Szilézia, melynek területén Németország, Lengyelország és Csehszlovákia osztozott. 1938. évi össztermelése 7770 ezer tonnát tett ki. A centralizált termelést a nyersanyag- és energiabázis közelsége indokolta. A magyarországi bauxit és a jugoszláviai cink, réz és nikkel szállítása sem okozott különösebb nehézségeket. A természeti körülményekből adódó hátrányok az 1918 után kialakított új határok következtében még jobban elmélyültek: 1. A Habsburgmonarchia gazdasági egysége szétesett; az új államok területén 52 millió ember élt.). 2. A cári birodalom mint egyes fontos lengyel termékek hatalmas piaca megszűnt. 3. A Budapest centrum körül kialakult magyar gazdasági egység részekre esett szét. Ebben a helyzetben Kelet-Közép-Európa országainak, amelyek egyébként nemzetiségi összetételüket tekintve sokkal heterogénebbek voltak, mint Nyugat-Európa államai, a védővámrendszer és
