Századok – 1979
Folyóiratszemle - Raupach Hans: A gazdasági világválság strukturális és szervezeti kihatásai Kelet-Közép-Európában 580/III
FOLYÓIRATSZEMLE 581 az autarkia, ill. a nemzetközi munkamegosztás között kellett választaniuk. A korabeli polgári közgazdászok a protekcionista külkereskedelem koncepcióját képviselték: a gazdaságilag elmaradott országok így élhetik utol a fejlettebb országokat (főként az ipar területén). Ha a védővámrendszer által támogatott ipar már megfelelő fejlettségi szintet ér el, akkor lehet áttérni a szabadkereskedelmi politikára. A szerző a román Manoilescuval egyetértve ezt fogadja el reális alternatívának. Az egykori Habsburg-birodalom ipari termelésének kb. 70%-a a mai Csehszlovákia területére esett. Csehország relatíve magasan fejlett iparral rendelkezett. Szlovákia azonban elmaradott agrárterület volt. A Kelet-Közép-Európa országai — Csehszlovákia kivételével — megközelítően azonos gazdasági adottságokkal, struktúrával rendelkeztek. A beruházáshoz szükséges tőke zöme külföldről származott. A Ny ugat-E urópában nagy bevételt jelentő idegenforgalom, ill. a különböző szállítási szolgáltatások jelentéktelen tényezők voltak. Kivétel: a görög szabad hajózás. (Az idegenforgalom ma Délkelet-Európa bevételeinek 25%-át képezi.) A szerző ezután táblázatokon mutatja be a kelet-közép-európai országok lakosságának foglalkozás szerinti megoszlását, s ez országok gazdasági struktúráját, összeurópai összehasonlításban. Az 1. a. táblázat a délkelet-európai országok lakosságának termelés szerinti megoszlását szemlélteti. Bulgária, Jugoszlávia és Románia teljesen agrárországok voltak, Magyarország viszont az iparosodás irányába tartó fejlődés bizonyos átmeneti állapotát mutatta már. Az 1. b. táblázat 10 európai ország mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosságának százalékos arányát szemlélteti. Sajnos, az adatok nem minden ország esetében származnak ugyanabból az évből (1930-ból és 1931-ből), a szélső esetet Bulgária (1926) és Németország (1933) képezi. (Ez azonban az arányokon nem változtat alapvetően.) Szembetűnő Bulgária 75, Jugoszlávia 76, ill. Belgium 15 és Nagy-Britannia 5%-os aránya. A 2. táblázat az egy főre eső termékmennyiséget szemlélteti 10 európai országban. Jellemző, hogy bár Belgiumban az agrárlakosság aránya csupán 15% volt, ezzel szemben Lengyelországban 60%-ot tett ki, Belgiumban az egy főre eső mezőgazdasági termékmennyiség nagyobb volt, mint Lengyelországban. A térség országai elmaradottságát mindenekelőtt az alábbi tünetek mutatták: 1. a mezőgazdaság nagy százalékban részesül az össztermelésből; 2. a mezőgazdaság termelékenysége alacsony, technikai színvonala elmaradott. Emellett jellemző volt az egyre növekvő elszegényedés, az eladósodás, a tőkehiány, a pénzforrások elégtelen felhasználása; a függés a külgazdaságtól. A 3. táblázat: a mezőgazdasági lakosság feleslegessé váló hányada százalékban kifejezve (1930.) - Az ipar és a szolgáltatóipar nem tudott minden feleslegessé váló munkást foglalkoztatni. A 20-as évek végétől a bevándorlást korlátozó rendelkezések és a Nyugat-Európát is erősen sújtó válságok (majd a nagy gazdasági világválság) következtében erősen csökkent a kivándorlás Észak-Amerikába, ill. az észak-franciaországi és a westfáliai bányavidékre. A szerző hangsúlyozza, hogy 1930 körül már megszűnt az agrárreformok kedvező hatása. Nem differenciálja azonban a térség egyes országaiban végrehajtott földreformokat, s ez annál is inkább hiba, mivel arról ír, hogy a nagybirtok jelentős részét felosztották a szegény kis- és középparasztok között. Radikálisabb földreformot valójában csak Jugoszláviában és Romániában hajtottak végre; Lengyelországban és Csehszlovákiában csak hosszan elhúzódó s mérsékelt, Magyarországon pedig antidemokratikus látszatföldreformra került sor. A szerző rámutat arra, hogy a térség országaiban nem voltak olyan előfeltételek biztosítva, mint a nyugat-európai országokban vagy a kollektivizált szovjet mezőgazdaságban. A 4. táblázat: a munkaképes lakosság számának alakulása Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában és Magyarországon. Az újonnan munkaképessé válóknak általában csupán 1/3-át tudták foglalkoztatni az iparban és a bányászatban. A helyzet a népesség kisebb arányú növekedése miatt Magyarországon volt a legkedvezőbb. Ezzel kapcsolatosan közli ugyanezen négy ország 1000 lakosra jutó népszaporulatát. (1921-1939.) A fogyasztási cikkek előállítása a bel- és külföldi vásárlóerő függvénye. A balkáni országok kisparaszti lakossága nagy számban készített a maga számára használati tárgyakat, ruhaneműket. Ez nagymértékben visszavetette az iparcikkek iránti keresletet. Csak Csehszlovákia és Lengyelország rendelkezett a világpiacon is versenyképes árukat előállító iparral. A cseh cipőipar korszerű fel
