Századok – 1979
Folyóiratszemle - Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903–1923 (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) 564/III
564 TÖRTÉNETI IRODALOM Az egyes részletkérdéseket nagy alapossággal feldolgozó mű a jugoszláv álláspontot a hazai források alapján maradéktalanul bemutatja, s Mitrovic célja láthatóan ez volt. A kérdésről a teljes kép azonban csak akkor állhat össze, ha az a többi források alapján más oldalról is teljes megvilágításba kerül. A rday Lajos GERGELY JENŐ: A KERESZTÉNYSZOCIALIZMUS MAGYARORSZÁGON 1903-1923 (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1977. 357 1.) A POLITIKAI KATOLICIZMUS MAGYARORSZÁGON (1890-1950) (Budapest, Kossuth Kiadó. 1977. 301 1.) A századforduló Magyarországa az egész társadalmat érintő politikai, ideológiai mozgások színtere. Osztályok, rétegek, egyének keresik a helyüket, az érdekeiket képviselő szervezeteket, új szellemi-politikai irányzatok indulnak útjukra. A polgári társadalom, a soknemzetiségű ország ellentmondásai a legkülönbözőbb irányzatok és csoportok számára egyaránt elkerülhetetlenné teszik, hogy valamilyen reformprogrammal, a feszültségek feloldásának, illetve leszerelésének módjaival és lehetőségeivel foglalkozzanak. így válik a 20. század eleje, mint Gergely írja, a katolikus reneszánsz időszakává is. Gergely két kötete szerencsésen egészíti ki egymást, s nemcsak az időhatárok, hanem az előadás módja miatt is: az Akadémiai Kiadónál publikált kötet a keresztényszocialista mozgalom 20 éves történetének gazdag anyagra épülő, szakszerű, de kevéssé levegősen megrajzolt képe. A másik kötet a szélesebb közönséghez fordul elsősorban, s nagyobb ívben, könnyebb stílusban fogja át a politikai katolicizmus hazai történetét. A keresztény szocialista mozgalom, a politikai katolicizmus története a politikai élet, az ideológiatörténet, a közgondolkodás, a társadalomtörténet legkülönbözőbb szféráit érinti. Gergely igyekszik ezeket átfogni s lehető sokoldalú képet festeni tárgyáról. Szorgalmas, körültekintő anyagfeltáró munkát végzett, aminek következtében sok ponton szűkebben vett tárgyán túl a köztörténetet is érdekes és figyelemre méltó új adalékokkal egészíti ki. Szerencsés megoldás, hogy a különböző keresztényszocialista, katolikus programokat és más iratokat, adatokat függelékben publikálta s így hozzáférhetővé tette az érdeklődök számára. (Az Akadémiai Kiadónál megjelent kötetben.) A magyar keresztényszocialista mozgalmat beilleszti az európaiba, a nemzetközibe, súlyt helyezve annak kimutatására, hogy koronként és csoportonként milyen külső (német, osztrák, belga, francia stb.) hatás és befolyás érvényesül itthon. Ez is oka, hogy az olvasó hiányát érzi egy a jelenleginél szélesebben és mélyebben felvázolt magyarországi szellemi körképnek, amelyben a katolikus mozgalom és ideológia elhelyezkedik s nemcsak az induláskor, hanem a későbbiekben is. E tekintetben az 1918 utáni fejezeteket olvasva merülnek fel kérdések nagyobb számban. Úgy tűnik, a szerző túlságosan szerényen, szűkén értelmezte saját lehetőségeit, de magát a keresztény eszmét is (a Kossuth Kiadónál megjelent kötet, 134-137.) s mint szellemi irányzatot túlságosan bezárja az egyház kereteibe. Nem kis teljesítmény volt sorra venni, egymástól elkülöníteni a sok és sokféle katolikus pártot, szervezetet, mozgalmat. Követni sem túlságosan könnyű mindezt, mert karakterisztikus vezérlő elveket inkább a Kossuth Kiadónál megjelent kötet ad. Ez a magyar neokatolicizmus - Prohászka; a harcos katolicizmus - Bangha; a szociális katolicizmus - Giesswein, illetve a hivatásrendi szervezet, az Actio Catholica kérdéseit mint csomópontokat jól ragadja és világítja meg. A kérdés az, miért bomlott oly sok ágra a magyar politikai katolicizmus, miért volt képtelen egyesíteni erőit? Továbbá, mi az oka, hogy az erős feudális kötöttségekkel terhelt társadalom, az 1919 utáni konzervatív, ellenforradalmi politikai hatalom, az egyháznak igen erős és a központi kormányhatalom részéről 1945-ig meg nem kérdőjelezett befolyása ellenére a magyarországi keresztény
