Századok – 1979
Folyóiratszemle - Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon 1903–1923 (Ism.: L. Nagy Zsuzsa) 564/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 565 szocialista mozgalom, a politikai katolicizmus nem tud jelentős politikai tényezővé válni, nem jön létre számottevő katolikus politikai párt, s hogy a keresztényszocialista mozgalmat a magas klérus sem támogatja? A választ tulajdonképpen maga a két kötet anyaga adja, de Gergely igyekszik összegezni is a magyarázatot, legalábbis annak elemeit. Ezek önmagukban helytállóak, mégis, hasznos lett volna egy, az adatoktól jó értelemben elszakadó olyan áttekintést adni, amely az egész problematikát a négy történeti korszakon átíveltetné, pl. a Kossuth Kiadónál megjelent kötet záró lapjain. Az olyan jellegű fejtegetéseket lehetett s kellett volna jobban kibontani, mint az állam és egyház összefonódásának következménye, a katolikus hierarchia helyzete, a püspöki kar és a keresztény politikai mozgalom ellentétei, a katolikus álláspont és a dualista kor nemzeti állam koncepciójának ütközése stb., vagy annak a sajátos ellentmondásnak a magyarázata, hogy az ellenforradalmi rendszerben — noha ideológiájához nagymértékben hozzájárul - mégis, a hatalmi szférákat tekintve, pozíciója szerényebb, állam és államhatalom, valamint katolikus mozgalom viszonya ellentétektől terhes. Gergely munkáit sok vonatkozásban lehet hasznosítani. Egyik legfontosabb eredményét társadalomtörténeti vonatkozásban látom, mert adatszerűén tárja fel a politikai katolicizmus társadalmi bázisát, befolyását és hatókörét. A katolikus szervezetek száma, tagságuk alakulása, összetétele, földrajzi elhelyezkedése, az országos és fővárosi választások eredményeinek elemzése és mindenekelőtt a keresztényszocialista szakszervezetek befolyásának bemutatása a társadalom- és a munkásmozgalom története szempontjából is megfontolandó, a továbbiakban feltétlenül felhasználandó megállapításokat, következtetéseket tartalmaz, illetve ilyenekre ad lehetőséget. A keresztényszocialista mozgalom a 19. század végén a szocializmus eszméi által még kevésbé érintett társadalmi rétegek — a városi kispolgárság, a vallásos parasztság, a kapitalista fejlődésben hátrányba került középrétegek - körében kezdte meg szervező munkáját, de nagy erőfeszítéseket tett a munkásság megnyerésére is. Részletes adatokkal mutatja be, mely vidékeken, milyen szakmákban erősödtek a keresztényszocialista szakszervezetek mind a dualizmus korában, mind az ellenforradalom első éveiben. Szakmáról szakmára haladva, eddig nem kellően méltányolt vonatkozásokban finomítja a munkásosztályról és szervezeti, ideológiai életéről, állapotáról formált képünket. Gergely munkája, mely a keresztényszocialista és a szociáldemokrata szakszervezetek helyzetét is összeveti, arra int, hogy a munkásosztály szempontjából is behatóbban kell vizsgálnunk a katolikus befolyást, mint eddig tettük, még akkor is, ha adatai nem másítják meg ismereteinket a szociáldemokrata szakszervezetek nagyobb vonzerejéről. Hasonló alapossággal tárja fel a keresztény szocialista agrármozgalmat is a forradalmakat követő időben. Csak sajnálni lehet, hogy a Kossuth Kiadónál megjelent kötetébe az ilyen típusú adatokat nem vette át, s hogy általában a Horthy-korszakra nézve a társadalmi bázis bemutatása jóval kevésbé adatszerű. Hasonlóan azt is, hogy a városi kispolgári, polgári rétegeknek a fentiekhez mérhető beható vizsgálata hiányzik, noha ez sem lett volna kevésbé tanulságos, s nagyobb figyelmet érdemelt volna maga Budapest ebben a vonatkozásban. A 3Oas-40-es évek történetének alaposabb megismeréséhez ennek ellenére igen fontos adalék mindaz, amit a katolikus szervezetekről, célkitűzéseikről elmond. Jól érzékelteti az egyház s a katolikus mozgalom készségét „a kor szelleméhez való igazodásra”, politikai katolicizmus, egyház és fasizmus viszonyát, beleértve az ellentéteket is. (Quadragesimo anno, hivatásrendi szervezet stb.). De rávilágít a leventemozgalom és a KÁLÓT törekvéseinek ütközésére, a katolikus szervezetek és a nyilas mozgalom ellentéteire is, vagyis sokoldalú a kép, amelyet megrajzol. Az adatok sokasága, a jó megfigyelések ellenére úgy tűnik, a tárgyalás és szerkesztés módja (egyes szervezetek és tevékenységük köré csoportosított előadás) a kisebb periódusok katolikus mozgalmának jellegzetességeit jól világítja meg ugyan, mégis, a katolikus egyház és mozgalom (mozgalmak) helye és szerepe a második világháború idején, főként annak második felében, reagálása mindazokra az eseményekre és problémákra, amelyek az ország sorsát, jövőjét meghatározták s amelyek minden irányzatot színvallásra kényszerítettek, nem áll előttünk olyan plasztikusan, mint a felszabadulást követő néhány év rajzában. Élvezetes olvasmányt nyújtanak azok a portrék, amelyeket Gergely gondosan rajzol meg a katolikus mozgalom jelentős személyiségeiről. Ezekben szellemi-politikai pályakép, egyéni-emberi tulajdonságok egyaránt helyet kapnak s a kortársakhoz való viszonyításuk révén is magához az egész mozgalomhoz szintén sikerült kiegészítést adnak. Gergely két kötete figyelemre méltó teljesítmény és hasznos hozzájárulás 20. századi történetünk eddig feltáratlan kérdéseinek, árnyékban maradt jelenségeinek megismeréséhez. Úttörő munkát végzett, amikor a politikai katolicizmus, a keresztényszocialista mozgalom történetéhez nyúlt, 13 Századok 79/3
