Századok – 1979
Történeti irodalom - Arcképek a német történelemből (Ism.: Erdődy Gábor) 557/III
558 TÖRTÉNETI IRODALOM elégedetlenkedők csoportjának előretörését, II. Vilmos és Bismarck fokozódó ellentétét. A szerzőt a nyilvánvaló terjedelmi korlátok kényszerítették arra, hogy a „Bismarck életműve egy évszázad távolából” c. fejezetbe ne csak értékelést, hanem kimaradt eseménytörténeti elemeket is beleszőjön, de ezzel nem sikerült kiküszöbölnie azt a hiányérzetet, amit az életrajzi ív helyenkénti hiányosságai váltanak ki az olvasóból. Röviden, a lényeges mozzanatokra koncentrálva mutatja be Farkas Márton Németország helyét az 1918-19-es forradalmi hullámban. Vázolja az első polgári demokratikus állam létrejöttének, stabilizálódásának és válságainak, valamint a fasiszta erők felülkerekedésének nemzetközi, belpolitikai és gazdasági hátterét. Kissé egyoldalúvá válik viszont a weimari köztársaság történelmi helyének meghatározása azzal, hogy kevés hangsúlyt helyez a rendszer korábbiakhoz képest haladó jegyeinek bemutatására, melyek negatívumai és végső összeomlása ellenére is a német történelem egyik legpozitívabb periódusává avatják azt. A történelmi háttér megrajzolása keretében többször kínálkozott lehetőség arra, hogy a szerzők a magyar vonatkozásokra utaljanak, és hozzájáruljanak ezzel históriánk nemzetközi összefüggésekben láttatásának elmélyítéséhez. Ennek során egyetemes értelmezést kaptak a magyarországi török hadjáratok és a váradi béke megkötése, életteli kép tárul elénk a Mohácsot közvetlenül megelőző időszak politikai-gazdasági- és pénzügyi rendezetlenségéről, anarchiájáról. Nem történik azonban kitekintés Nagy Frigyes Ausztria ellen vezetett háborúinak magyar vonatkozásaira. Annál nagyobb súlyt fektet viszont Bismarck életrajzírója annak az aktív tevékenységnek az ábrázolására, mellyel főhőse hozzájárult a dualista Monarchia megszületéséhez. Vitathatónak érezzük azonban megállapítását, miszerint a porosz és magyar uralkodó osztályok törekvéseinek találkozása tette volna lehetővé a kiegyezés megkötését, s amely szerint Bismarckot a Monarchia közvetlen létrehozójának kellene tekinteni. Az adott történelmi korszak, a fejlődés által kínált objektív választási lehetőségek ábrázolásán túl az életrajzíró elsődleges feladata annak bemutatása, hogy hőse milyen szerepet játszott világa megformálásában, mennyiben járult hozzá az előremutató tendenciák érvényre juttatásához, mennyiben segítette elő a progesszív törekvések megvalósulását. Gunst Péter mindkét könyvének főszereplője egyértelműen konzervatív ideológiai alapokra helyezkedett, amikor legfőbb célkitűzésének a középkori univerzális császári hatalom megmentését, illetve helyreállítását tekintette. A szerző apró részletekre kiteijedő elemzéssel jeleníti meg Barbarossa Frigyes ellentmondásos alakját, melyet egyrészről a kényszerhelyzeteket felismerő, megfontolt, rugalmas belpolitika, a pénzgazdálkodás elemeinek beillesztése uralmi rendszerébe és a központi közigazgatás apparátusának kiépítése, másrészről szűk látókörű, merev, irreális külpolitikai gyakorlat, hosszú távon pedig Németország felaprózódásának meggyorsítása jellemez. Céltudatosnak és rugalmasnak ismeijük meg V. Károly belpolitikáját is, többek között a protestánsokkal szemben tanúsított - árnyaltan bemutatott - óvatos magatartását. Mégis mindkét uralkodó sorsa tulajdonképpen azt bizonyítja, hogy még a nagy tehetséggel rendelkező politikusok is elbuknak, ha törekvéseikben nem számolnak cselekvőképességük objektív korlátáival. Ellenkező jelenségnek, a szubjektív tényezők nagyfokú érvényesülésének példáját nyújtja Hermann Zsuzsanna aló. sz. jellegzetes kereskedőtípusát megtestesítő Jakob Fugger portréjával. A feltörekvő pénzarisztokrácia képviselőjében olyan vérbeli üzletembert jelenít meg, aki képes kivárni és felismerni a kínálkozó alkalmakat, s bátran vállal kockázatot üzleti sikerei érdekében. A szerző bemutatja a Fugger ek egész Európát behálózó kereskedelmi szervezetének felépítését, a működésében alkalmazott modern eljárásokat, és behatóan vizsgálja azokat a tényezőket, melyekkel a magyar nemesfémbányászat annak létrejöttéhez hozzájárult. Sokoldalú forráselemzéssel, a rendelkezésére álló információk töredékessége ellenére átfogó képet nyújt az augsburgi család felemelkedéséről és magyarországi működéséről, kibontakozik ugyanakkor előttünk az európai politikát is jelentős mértékben befolyásoló tevékenysége. Rokonszenves és ellenszenves vonások, ellentétes tulajdonságok egymás mellé állításával jellemzi Niederhauser Emil a Poroszország felemelkedésében döntő szerepet vállaló Nagy Frigyest. Az uralkodó egyéniségét alakító fiatalkori hatások megjelenítése a kötet sikeres fejezetének tekinthető. Fontosságához képest némileg elnagyolt képet kapunk a hadsereg megteremtésében, illetve a felvilágosult abszolutista államapparátus kiépítésében kifejtett munkásságról és halványnak tűnik a „filozófus” király alakjának megfestése is. Bismarck egyéniségének - a már ismertetett hiányok következtében - a könyv csak néhány jellemzőjét domborítja ki. Részletesen szól viszont bravúros taktikázó képességéről, s egyben cinikus
