Századok – 1979
Folyóiratszemle - Molnár József: Nagyréde története 1850–1945 (Ism.: Benda Gyula) 559/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 559 magatartásáról tanúskodó diplomáciai manővereiről. Legfőbb célkitűzését, a Németország ellen irányuló szövetségi rendszer létrejöttének megakadályozását a kancellár végül is nem tudta megvalósítani, mégsem állíthatjuk azt, hogy ezzel a német egység megszilárdítása érdekében tett lépései is kétes eredményeket hoztak, mint ahogy nem érthetünk egyet a szerzőnek azzal a megállapításával sem, hogy Bismarck politikája semmiben sem befolyásolta a militarizmus megerősödését és kibontakozását. A nagytőkés-junker osztály szövetség, a világuralomra törő német imperializmus kérlelhetetlenségét megtestesítő Hindenburg pályafutását áttekintő Farkas Márton beható elemzéssel tárja fel a hőse személye körül kialakult kultusz forrásait, hadvezéri és elnöki tevékenységének mozgatórugóit. Különösen jó érzékkel találja meg az ellentmondásosnak tűnő magatartása mögött meghúzódó valódi szándékokat, s jeleníti meg egy a kényszerhelyzetekhez - kialakult világnézetének és politikai hitvallásának megsértése nélkül is — alkalmazkodni tudó, az uralkodó osztályok érdekeit sikerrel képviselő, későbbi politikai cselekvőképességét minden szituációban megőrizni képes államférfi alakját. Mindent egybevetve a hat monográfia jelentős mértékben hozza közelebb az olvasóhoz a német történelmet. A meglevő ismeretek összegezésén túl Gunst Péter, Hermann Zsuzsanna és Farkas Márton - az utóbbi két szerző hézagpótló munkája először ad átfogó feldolgozást a német történelem jelentős egyéniségeiről - több ponton vitába száll a történetírás korábbi megállapításaival is, s annak számos torzítását helyesbítve a felmerülő problémák marxista értékelését adja. Erdődy Gábor MOLNÁR JÓZSEF: NAGYRÉDE TÖRTÉNETE 1850-1945 (Nagyréde, 1976) A Mátra-vidéken fekvő Nagyréde a gyöngyösi borvidék egyik faluja. Molnár József, a falu monográfusa, maga is ott született, majd néhány évig tanítani is visszatért. 1966-ban jelent meg munkájának első kötete, amelyik 1848-49-ig követte a rédei parasztság történetét. A második kötet - a szerző halála után — 1976-ban jelent meg a nagyrédei községi tanács kiadásában. Ez a jobbágyfelszabadítástól az 1945-ig tartó, közel százéves periódust fogja át. A falu határában 1852 nyarán fejeződött be az elkülönözés és tagosítás: a volt úrbéresek az 5697 holdas határból 906 holdat kaptak meg, 4791 holdon pedig a nagybirtok maradt az úr. A parasztság mozgékonyabb elemei, főleg a volt zsellérség, a földszűkét munkaigényes termeléssel — szőlőtelepítéssel — ellensúlyozta. (1855-ben 504, 1884-ben már 870 kh szőlő volt Nagyrédén.) A jól jövedelmező bortermelésnek a filoxéra pusztítása vetett véget; a kiirtott szőlők helyén a szántóföldi takarmánytermelés nyert teret, és a szarvasmarhatenyésztés biztosított megélhetést a kisföldű gazdáknak: az 1890-es évektől a rédei parasztok számítottak Heves megye legjobb ki stenyészt őinek. S ebben a volt úrbéres gazdák mellett a hajdani szőlőbirtokos zsellérek is élenjártak. A századfordulót követően megindult a gyöngyösi borvidéken a szőlőrekonstrukció. Először a banktőke behatolásával nagyüzemi táblák keletkeztek, majd a tőkés cégek a jövedelmezőség hanyatlásakor átengedték a kistermelőknek a terepet. A rédeíek az oltványtermelésben hasznosították a nagyüzemben szerzett termelési tapasztalataikat, és ebben a munkaigényes, de jövedelmező gazdasági ágban találták meg azt a specializációt, amelyik jó megélhetést, sőt felemelkedést biztosított a szorgalmas, földnélküli vagy kisföldű munkás népnek. Végeredményben az 1930-as évek végén „a paraszti gazdaságok felszerelésében mennyiségileg és minőségileg nagyban felülmúlták a Mátra-vidék falvait, a falu paraszti szőlőkultúrája és állattenyésztése, a szántóföldi növény termesztés módszerei az országos átlagot jóval túlszárnyaló színvonalon állottak.” (37. o.) A nagybirtok tőke hiányában korántsem tudott ilyen mértékben alkalmazkodni a jobbágyfelszabadítás teremtette új gazdasági viszonyokhoz és a konjunktúra változásához. 1848-at megelőzően szinte nem volt majorsági termelés Rédén - jobban jövedelmezett a földeknek dézsmás szőlő telepítésére történő átengedése. A kialakuló nagyüzemi termelés külterjes maradt, technikai szintje nem haladta meg a paraszti színvonalat. A két világháború között még a századfordulóig elért eredményeit is nagyrészt elvesztette.
