Századok – 1979
Történeti irodalom - Arcképek a német történelemből (Ism.: Erdődy Gábor) 557/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 557 esetben az 1850-es állapotot feltűntető térképen Muraköz Magyarországhoz tartozónak van ábrázolva az 1864. éviben viszont a Vajdaság és a Bánság nem tartozik Magyarországhoz. összegezésül csak meg lehet ismételni a szerzőnek azt a javaslatát, hogy időszerű volna az e forrásanyagban rejlő lehetőségeket országosan egységes szempontok szerinti feldolgozással hasznosítani. Simonffy Emil ARCKÉPEK A NÉMET TÖRTÉNELEMBŐL (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1976. - Életek és korok, szerkeszti H. Balázs Éva) Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő sorozat újabb hat kötete (Gunst Péter: Bar barossa Frigyes, Hermann Zsuzsanna: Jakob Fugger, Gunst Péter: V. Károly, Niederhauser Emil: Nagy Frigyes, Gonda Imre: Bismarck és Farkas Márton: Hindenburg) a korábbi gyakorlattól eltérően egyetlen nép történetének kiemelkedő alakjait mutatja be. Általános áttekintést a német históriáról természetesen nem adhat, a szereplők szerencsés megválasztása azonban lehetőséget teremtett a német fejlődés olyan csomópontjainak megragadására, melyek Németország történetének legfontosabb és legtipikusabb problémáit tömörítik magukba. A monográfiák főhősei közül egy sem sorolható korának haladó politikusai közé; életük, tevékenységük mégis hasznos tanulságokkal szolgál az utókor számára, hiszen jelentős események és változások kulcsfigurái voltak, és az uralkodó osztályok képviselőiként azok jellegzetes törekvéseit testesítették meg. Sokszor ellentmondásos cselekedeteikben, pályafutásuk összetettségében koruk bonyolult politikai-, gazdasági- és társadalmi folyamatai összegeződnek, személyük leegyszerűsítésektől mentes ábrázolása ennek megfelelően nehéz feladatot jelent. Az ezzel kapcsolatos problémákat azok a szerzők oldották meg legsikeresebben, akik hőseik egyéni sorsát pontosan megrajzolt történelmi folyamatok keretében vizsgálták, akik az objektív és szubjektív mozzanatok bemutatásában helyes arányokat teremtve az ember és a társadalom szintézisét adták. A történelmi háttér felvázolására a szerzők többsége megfelelő hangsúlyt fektetett, Gunst Péter mindkét munkája átfogó képet alkot az egykorú Európában uralkodó állapotokról, és különös figyelemmel fordul az azoktól eltérő német sajátosságok felé. Elemzései tömörek, lényegre összpontosítok, de mindig biztosítanak lehetőséget a legfontosabb részletek alapos megvilágítására. A szerző minden alkalmat megragad arra, hogy mondanivalóját széles alapokra fektesse. így kerül sor az invesztitúra harc lényegének, a „károlyi” Habsburg-birodalom belső ellentmondásainak és a központi hatalom elsorvadásához vezető folyamat bemutatásán túl többek között a német és az észak-itáliai városfejlődés összevetésére. Mindössze egyetlen ponton, V. Károly francia háborúinak tárgyalásánál tűnik túl részletezőnek az események elmondása. Gunst Péterhez hasonló precizitással világítja meg Hermann Zsuzsanna a kontinens 15. századi gazdasági változásait. Elsősorban arra a bányászatban és a kohászatban lejátszódó egyedülálló koncentrációra hívja fel a figyelmet, amely a történelem első bérmunkán alapuló tőkés vállalkozásainak kialakulásához vezetett. Rámutat a 16. sz-ban elterjedő nagy kereskedelmi társaságok gazdasági szerepére, és életszerűen tárja elénk az egykorú technikai eljárásokat, a kohászat és a bányászat problémáit is. A Nagy Frigyes életét tárgyaló kötet gondosan követi nyomon a porosz állam kialakulásától annak nagyhatalommá válásáig terjedő időszak kül-, illetve belpolitikai változásait. Elmarad azonban a 18. sz.-i Európa bemutatása, s mellőzi a szerző a felvilágosult abszolutizmus ideológiájának, történelmi helyének elemzését is. Az európai háttér hiánya, a bismarcki életmű megértéséhez szükséges német belpolitikai és gazdasági fejlődés elnagyolása jellemzi az egységes Németország megteremtőjéről írott munkát. A szerző figyelme annyira a német egység 18484g visszanyúló problémáira irányul, hogy csak röviden érinti a „Kulturkampf ”, vagy a kivételes törvények” kérdését, s így a kezdeti, de egyre izmosodó német munkásmozgalom kérdései is mintegy csak Bismarck szemszögéből nyernek bemutatást. Az 1860-70-es évek képe kiegyensúlyozott, de már az 1880-as évek külpolitikájára sem marad a szerzőnek tere, aki nem vizsgálja Bismarck bukásának körülményeit: a kontinentális politikával
