Századok – 1979
Folyóiratszemle - Sándor Pál: A birtokrendezési periratok (Ism.: Simonffy Emil) 555/III
556 TÖRTÉNETI IRODALOM viszonyoknak a kapitalista termelés következményeihez való igazítása, ennek a feladatnak tett eleget több-kevesebb következetességgel a birtokrendezés. A szerző munkáját négy részre tagolva végzi el. Az első részben leíija a forráscsoport keletkezését. Az 1853. március 2-i úrbéri nyílt parancs állapította meg a forráscsoport alapját képező birtokrendezési perek menetét, hozta létre az úrbéri törvényszékeket, és határidő kitűzésével tette szűk ség szerűvé, hogy az 1850-es évek második felében tömegesen kezdődjenek el a perek. Mivel a birtokrendezés egyes részeit megismételni nem lehetett, így csatolni kellett a korábbi anyagokat is, fontos volt azt tudni, hogy az illető helységben volt-e már regulatio, legelőelkülönítés, tagosítás, arányosítás stb. A szerző részletesen elemzi azokat az országos és megyei kimutatásokat, amelyek a helységek rendezettségi állapotát mutatják be, rámutat a korabeli szóhasználat és besorolás pontatlanságára. A második részben a birtokrendezési periratok leírását és felhasználásuk módszertani problémáit tárgyalja. Sorra veszi a permenet négy fő szakaszában keletkezett iratokat és ezek hasznosítási lehetőségét. Konkrét példákat említ az egyes iratfajták kritikai hasznosítására. Rámutat arra, hogy a per során keletkezett egy-egy iratféleség, illetve a per felszereléséhez készült összeírások, térképek és a becsatolt régebbi iratok milyen tényanyagot szolgáltatnak a kutató számára. Rámutat arra is, hogy ha egyes iratfajták a per anyagából hiányoznak, akkor azokat hogyan lehet részben más iratfajtákkal pótolni. Ez különösen azért fontos, mert egyes iratfajtákat (elsősorban a birtokkönyveket és a térképeket) később kikölcsönözték és azok nem kerültek vissza, vagy egyes iratfajtákat nem is tekintettek hiteles iratnak, csak mérnöki munkapéldánynak (pl. felmérési földkönyv). A harmadik részben a birtokrendezési periratok forráskritikáját végzi el a szerző. Ezzel kapcsolatban rámutat arra, hogy az anyagnak milyen sajátos korlátái vannak. Ezek részben a szemben álló felek érdekeinek ütközéséből, a helyi közigazgatás és az urasági, valamint a hitelesítő mérnök közreműködéséből adódnak, akiknek szubjektív szempontjait nem lehet mellőzni. Nem terjed ki a birtokrendezés a helységek lakóinak egyes csoportjaira (házatlan zsellérekre), a határ egyes részeire (pl. a nem úrbéres földön levő szőlőkre). Jelentős továbbá a területi korlátozottság, mert a perek helységenként folytak le, különböző időben kezdődtek, és különböző időben fejeződtek be, így a kutatómunkát csak helységről helységre haladva lehet elvégezni. Helyesen mutat rá a szerző, hogy a forrás megbízhatóságának a kérdése is sajátos. A felhalmozott hatalmas anyag az egymással szemben álló osztályok ellentéteit fedik fel, ezzel a ténnyel különösen az ügyiratok megbízhatóságánál kell számolni. A mérnöki munkálatokat a szerző hitelesnek fogadja el, eltekintve a könnyen ellenőrizhető számolási és összeadás! hibáktól. Ez annál inkább fontos megállapítása, mert közismert a panaszok áradása a földesúr által fogadott mérnök részrehajlásáról. A szerző helyesen mutat rá, hogy a mérnöki munka egyes fázisaiban járatlan, volt úrbéresek panaszai tulajdonképpen a volt földesurak, illetve ügyvédeik jogi csűrés-csavarása ellen irányultak, a mérnöki munka általában pontos volt, levéltáraink gyakorlata mutatja, hogy sokszor még ma is ehhez fordulnak. Végül a szerző bemutatja az úrbéres föld alakulását a birtokrendezési periratok tükrében, hatvan helység alapján vett mintavétellel. Elemzi az úrbéres telkek számának változását, ennek következményeit. A szöveges elemzést a legfontosabb iratfajtákat bemutató fakszimile melléklet, két táblázat és néhány térkép, illetve kördiagram egészíti ki. A munka nélkülözhetetlen mindazok számára, akik a polgári átalakulás időszakát helytörténeti vonatkozásban vizsgálják, vagy országosan az agrártársadalom és -termelés kérdését kutatják. Sajnos több esetben előfordul, hogy egyes helységek 19. századi történetét is feldolgozzák anélkül, hogy ezt a forráscsoportot hasznosítanák vagy pedig a fonáscsoport félreértésével helytelen következtetésre jutnak. A munkát olvasva tűnik szembe, hogy mennyire szükséges a forrástan a polgári korban is. Ugyanakkor helyes lett volna megvizsgálni azt a problémát, hogy milyen meggondolásokból jött létre egy külön bírósági szervezet a Bach-korban e cél érdekében, és miért maradt mindvégig a birtokrendezés bírósági feladat. Megmutatkozik annak a szüksége is, hogy e bíróságok történetét is feldolgozzuk, működési mechanizmusukat és személyi állományukat elemezzük. Maga a szerző is rámutat arra, hogy a perfolyamatban eltérések vannak az egyes bíróságok gyakorlatában, de nem vállalkozik arra, hogy ezeket az eltéréseket a kiadott utasításokkal és jogszabályokkal összevesse. Ez túl is haladná kitűzött célját, de a jövő kutatásában elvégzendő feladat. A munkával kapcsolatban egy látszólag csekély pontatlanságra hívnám fel a figyelmet, amelyet azért említek meg, mert sajnos gyakran előforduló pontatlanság: a térképek pontatlansága. Jelen
