Századok – 1979
Folyóiratszemle - Meyer Jean: Noblesses et pouvoirs dans l’Europe d’Ancien Régime. (Ism.: Benda Kálmán) 552/III
552 TÖRTÉNETI IRODALOM róla. Ebben az esetben még csak nem is kell egyes-egyedül a névadás bizonyságára hagyatkozni, mivel egy 1261-ben kelt oklevél (Vp. kápt. m. It. Veszprém opp. 10. Liber Viridis, no 3. = DL 515.) éppen ennek az egyházi intézménynek a papját (sacerdotem Sancti Thomae apostoli Wesprimiensis) említi. Ez az egyedülálló adat, amely nyilván elkerülte a szerző figyelmét, az 1237-ben már létező egyházi intézmény kora szempontjából is lényeges, mert pontosan megmondja, hogy a védőszent Tamás apostol, s nem az 1173-ban kanonizált Becket Tamás. Az 1237 előtt emelt egyházi intézmény építésének kezdete a patrocinium alapján tehát közelebbről nem állapítható meg. A kormeghatározás — miként az épület lokalizálása - további kutatás feladata. Bár a szerző futólag érinti a veszprémi káptalan oklevéladó tevékenységét (136. L), hiteleshelyi működésével nem foglalkozik, pedig a kezdeti periódusban is bőséges forrásanyag (az 1240 előtti veszprémi kiadványokból több mint harminc maradt ránk) megérdemelt volna egy rövid összefoglalót. Az Árpád-kori Veszprém, mint Fügedi Erik lektori utószava mondja, alapvetésnek számít. Gutheil Jenő munkája messze meghaladta Véghely Dezső, Béke fi Rémig és Korompay György vázlatát. Gazdag és eddig jórészt feltáratlan forrásanyag, továbbá állításai, még ha helyenként vitathatók és helyesbítendők is, megalapozták a város középkori történetének kutatását. A sajtó alá rendezés Kredics László munkáját dicséri. (Egyetlen lényegesebb elírás a 193. oldalon Iván helyett István, s egyetlen nagyobb következetlenség: Márton fehérvári főesperes 1318 táján kelt végrendelete három különböző dátum alatt [108, 124. és 305.1.] szerepel a kötetben.) Mivel Gutheil Jenő a jegyzetekben rendszerint akkor is csak levéltári jelzetekre hivatkozik, ha az oklevél már megjelent valamelyik forráskiadványban, már csak ezért is szerencsés volt a kéziratos okmánytár kiadást is feltüntető regesztáinak közlése, még ha azok fogalmazása nem egységes és nem is mindig szabatos. A mostani közlés során azonban már figyelembe lehetett volna venni a Kritikai jegyzék 1961-ben megjelent kötetét, a mutatóba a regeszták adatait is be lehetett volna dolgozni, a Veszprémi Okmánytár alcíméül pedig a jelenleginél (301. 1.) pontosabb - az oklevelek lelőhelyére is utaló - alcímet lehetett volna választani. Manapság már nincs semmi feltűnő abban, ha valamelyik múzeum vagy levéltár kiadványt tesz közzé. A helytörténetírás legfőbb műhelyei egyre-másra jelentetik meg a szebbnél szebb évkönyveket, köteteket. Gutheil Jenő értékes munkájának szép kivitelű kiadásával a Veszprém megyei Levéltár is a publikáló intézmények sorába lépett. Induló kiadványainak szerkesztője jól választott, amikor a szűkebb haza iránt érdeklődők hasznára s nem utolsósorban a tudomány javára közzétette Gutheil Jenő művét. A kiadványsorozat megindítása egyúttal azt is jelzi, hogy a Veszprém megyei Levéltár elemi létproblémáinak megoldásán már-már túljutott, s megindult afelé, hogy a helytörténetírás műhelyévé váljon. Solymosi László JEAN MEYER: NOBLESSES ET POUVOIRS DANS fEÜROPE D ’ANCIEN RÉGIME (Paris Librairie Hachette, 1973. 263 L) A KÜLÖNBÖZŐ NEMESSÉGEK ÉS HATALMUK EURÓPÁBAN A POLGÁRI FORRADALMAK ELŐTTI ÉVSZÁZADOKBAN A szerző, a rennes-i egyetem tanára, miután részletes monográfiában feldolgozta a breton nemesség történetét, majd az 1970-es moszkvai nemzetközi történész konferencián a 17. századi nemességről tartott előadást, ebben a könyvében a 16-19. századi európai nemesség összehasonlító történetének megírására vállalkozott. Az utóbbi években több munka vizsgálta a különböző országok nemességének a polgári forradalom előtti évszázadokban való helyzetét, magatartását, jellemvonásait, de mindannyiszor elszigetelve, az egyedi jelenségekre figyelve. Jean Meyer könyvének úttörő jelentősége, hogy az összehasonlító vizsgálatot az európai nemesség egészére kiterjeszti, s egyaránt vizsgálja a közös és az eltérő, azaz a nemzeti fejlődésekben gyökerező jellegzetességeiket. A mű első része öt fejezetben általánosságban vizsgálja a különböző országok nemességét. Az első kérdés: mekkora volt a számaránya az ország összlakosságában, mi határozta meg a nemességhez
