Századok – 1979
Folyóiratszemle - Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém (Ism.: Solymosi László) 549/III
TÖRTÉNETI IRODALOM 551 kérdések taglalásával és főként annak vizsgálatával kiegészülve, hogy minek köszönhette Veszprém mjátos helyzetét. Annak — hangzik a megalapozott válasz hogy Gizella királyné alapította a veszprémi székesegyházat. Szent István nagyobb legendája és a Hartvik-féle legenda közlését megerősíti a zalai serviensek 1232-ben kelt ítéletlevele és Kőszegi Péter veszprémi püspök 1277. ápr. 12-i kiadatlan oklevele: mindkettő Gizella királynét nevezi a veszprémi egyház alapítójának. Más források szerint a veszprémi püspökség alapítása megelőzte a többi püspökség felállítását, s így már az 1001-ben létesített esztergomi érsekség előtt is létezett. Gizella alapította székesegyháza révén Veszprém a királynék városa lett: székesegyháza volt a királynék koronázó temploma és temetkezőhelye, itt őrizték a királynéavató trónszéket és Gizella királyné koronáját, püspöke koronázta a királynékat és Ő viselte a királynéi kancellár címet. A királynéi alapítás hasonló szerepet juttatott a veszprémi egyháznak, mint a királyi alapítás a székesfehérvári bazilikának. Ez Gutheil Jenő legfőbb mondanivalója, s ezzel egyet is érthetünk. Hasonlóképpen azzal is, hogy Gizella királynét az általa alapított veszprémi székesegyházban temették el. Több megállapítása viszont vitára, ellentmondásra ösztönöz, illetve helyesbítésre, kiegészítésre szorul. Ezek közül ezúttal csupán néhánnyal kívánunk foglalkozni. A veszprémvölgyi apácakolostor görög nyelvű alapítólevele mintegy két évszázad óta képezi vita tárgyát. Gutheil Jenő ebben a vitában úgy foglalt állást, hogy Veszprém „ősiségét” bizonyítandó, azt a nézetet tette magáévá, amely az alapítást Géza-korinak tartja. Noha ez a felfogás újabban is képviseletet kapott, Moravcsik Gyula tanulmánya (1938) óta a vita eldöntöttnek tekinthető: a veszprémvölgyi apácakolostort 1019 táján István király alapította fia, Imre herceg jegyesének, a görög császári családból származó hercegnőnek a tiszteletére. Gutheil Jenő szerint a veszprémi Keresztelő Szent János plébániaegyház a volt piarista templom helyén, a belső és a külső várat elválasztó falhoz csatlakozva a külső várban állott, mégpedig úgy, hogy szentélye az északi szentélyfalhoz épült Szűz Mária kápolnával együtt már nem a közel 40 méter magas, meredek várhegyen, hanem a váralján, a városban foglalt helyet (121—3.1.). E nyilvánvaló topográfiai képtelenség azért jött létre, mert a szerző a középkori forrásoknak ellentmondó 18. századi tudósításnak adott hitelt, s a középkori oklevelekből egyedül azt az evidenciát fogadta el, hogy a plébániatemplomhoz épült kápolna a városban (in civitate) áll. A középkori források azonban a várbeli Mindenszentek egyházával szemben sohasem említik, hogy a Szent János plébánia templom a várban (in castro) emelkedett volna. Mindig veszprémi (de Wesprimio) vagy Veszprémben (in Wesprimio) álló Szent János egyházról szólnak, melynek északi kápolnáját a városban levőnek, papját pedig a városi plébánosok egyikének (DL 88618.) mondják. A szerző lokalizálását egy általa is ismert 1395-ben kelt oklevél cáfolja meg, amely szerint Domonkos fia András veszprémi nemes helybeli telkét keletről egy völgy, délről a Szent János egyház és nyugatról egy közút határolja. A plébániaegyház várbeli lokalizálása esetén a szóban forgó nemesi teleknek a „királyné konyhája”, azaz a mai püspöki palota déli szárnya helyén kellett volna állnia. Az efféle lokalizálás abszurditása miatt a Szent János plébániaegyházat a várból a keleti váraljára, a róla elnevezett Szentiván városrészbe kell helyezni, oda, ahol eddig is keresték. Nem fogadható el az a kijelentés (254. 1. 8. jegyzet) sem, amely a veszprémi káptalan két legrégibb fennmaradt pecsétjének az 1265-ből és az 1276-ból ismeretes pecséteket tartja. Korábbi nézetét (Történelmi Tár, 1886. 560. 1.) korrigálva, Fejérpataky László már a századfordulón (Oklevelek II. István király korából. Bp. 1895. 11. 1.) felhívta a figyelmet a veszprémi káptalan jóval régebbi ovális pecsétjére, amellyel az egyházi testület 1207-ben kiadott oklevelét (DL 103243.) látta el. A veszprémi káptalannak ezt az első ismert és minden valószínűség szerint legelső pecsétjét 1220 táján hasonló alakú, majd 1276-ban kerek formájú pecsét váltotta föl. (Az elmondottak a 41. sz. képmelléklethez tartozó szöveget is módosítják.) Hasonlóképpen helyesbítésre szorul az 1446. évi megyei oklevél intitulációjának félreértéséből származó állítás (119. és 327. 1.), miszerint a veszprémi várnagyok nemcsak alispánok, hanem egyben szolgabírák is voltak. Ez utóbbiak egyidejűleg már csak azért sem lehettek, mert a megyei hierarchiában a szolgabírák az alispán után következtek. Bármennyire meglepő, az intézmény- és topográfia-centrikus munkában nem esik szó a város északi városrészének Szent Tamás egyházáról A szerző természetesen foglalkozik a városrésszel: Szenttamásfalvával, sőt említi a vele kapcsolatos legkorábbi adatot, az 1237-ben előforduló Szent Tamás mezőt is. De nem utal arra, hogy ezek az elnevezések ottani egyházi intézmény patro ciniumából származnak, s így közvetve annak létét bizonyítják még akkor is, ha az oklevelek egyébként hallgatnak 12*
