Századok – 1979
Folyóiratszemle - Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém (Ism.: Solymosi László) 549/III
550 TÖRTÉNETI IRODALOM tartalmaz. Erről a gazdag anyagról jó áttekintést ad Az Árpád-kori Veszprém függeléke gyanánt a szükséges apparátussal (a jelzet, alkalomadtán a kiadás és az irodalom feltüntetésével) közzétett 215 magyar nyelvű regeszta, s egyben igényt támaszt és a kiadó szándékát sejteti a Veszprémi Okmánytár teljes szövegének önálló forráskiadványban történő' megjelentetésére. (Néhány évvel ezelőtt egyébként az okmánytárnak a fenti szempontokra ügyelőjelentős kiegészítése is befejeződött.) A monográfia forrásbázisa jóval szélesebb, mint az okmánytáré. A szerző a kiadásra szánt okleveleken kívül ugyanis többnyire feldolgozta a város Árpád-kori történetét érintő és az okmánytárban nem szereplő kiadott forrásokat (okleveleket, elbeszélő forrásokat stb.). Másodkézből (irodalom alapján) négy kiadatlan (OL DL 15062. és 89151. [korábban Eszterházy lt.], Vas megyei Levéltár, Vasvár-szombathelyi kápt. hh. lt. Litt. eccl. et fám. Episc. Vespr. fase. C I. no 16-17.) és egy időközben elveszett (Veszprémi püspökség lt. Veszprém 1.) oklevelet, továbbá kismértékben későbbi, - főleg 16-18. századi - forrásanyagot (ábrázolásokat, térképeket, határjárásokat stb.) is hasznosított. Az elsődleges források mellett a szerző bőségesen épített az 1960 előtt megjelent szakirodalomra, úgyhogy munkája széles körű irodalmi tájékozottságról tanúskodik. A monográfiára némi megszorítással mégis érvényes, amit az okmánytárról elmondtunk. A feldolgozás az okmánytárnál ugyan jóval nagyobb, de még az Árpád-kor vonatkozásában sem teljes fonásanyagra támaszkodik, s lényegében ugyanazt a területi elvet érvényesíti, mint az okmánytár, vagyis a történeti (középkori) Veszprémre szorítkozik, s nem a mai városhatár valamennyi egykori településének múltját tárja fel. A szerző bizonyos értelemben többet nyújt, mint amennyit munkája címe kifejez. Egyfelől a kőkortól a honfoglalásig részletes áttekintést ad a városban és környékén létező kultúrákról és népekről, másfelől jó néhány fejezetben nemcsak Árpád-kori, hanem 14-16. századi, sőt újkori ismeretanyagot is közöl, természetesen még inkább lemondva a teljességről. Az eseménytörténetet viszont az Árpád-kor végével zárja. A monográfiában a szerkezeti felépítésből is kitetszően háttérbe szorul a társadalom- és birtoklástörténet. A mű esemény- és intézménytörténeti, valamint topográfiai fejezetekre tagolódik, s a társadalom- és birtoklástörténeti adatokat is e fejezetek között parcellázza fel, holott fontosságuk és alaposabb kifejtésük miatt önálló fejezetekbe kívánkoznának. Veszprém város Árpád-kori jelentőségét, szerepét döntően meghatározta, hogy a település fejedelmi birtokközpont volt, amely az államalapításkor kettős funkciót kapott: egyfelől világi, másfelől egyházi központ: várispánsági és püspöki székhely lett, s ugyanakkor nem vesztette e> kapcsolatát a királyi családdal sem. A várban királyi palota és kápolna állott. Az utóbbi volt elődje a freskókkal díszített Gizella kápolna ma is látható 13. századi épületének, amely hagyomány szerinti nevében első királynénk és Veszprém kapcsolatát őrzi. A várbeli Szent György kápolnában tett fogadalmat Imre herceg, s a város közelében emelkedett a királyi alapítású veszprémvölgyi apácakolostor. A veszprémi püspököt illette meg a királyné-koronázás joga és a királynéi kancellár tiszte. A Bertalan püspök által alapított Szent Katalin domonkos kolostorban, magyarországi Boldog Ilona zárdájában, töltötte gyermekéveinek egy részét IV. Béla király leánya, Margit. A püspökség és a székeskáptalan mellett a városban több egyházi intézmény létesült. A várban Mindenszentekről elnevezett társaskáptalan, a várat övező városrészekben - a „szegekben” - négy egyház (Szent Margit, Szent Tamás, Szent Miklós és Szent Iván) és a már említett Szent Katalin domonkos kolostor működött. A királyi vármegye felbomlásával párhuzamosan kialakult nemesi vármegye központja is Veszprém maradt, noha igazgatási és bíráskodási szempontból a megye négy járása két székre — vásárhelybe és Veszprémbe - tagolódott. A megyésispán az Anjou-kor elején átmenetileg, majd a Zsigmond-kor kezdetén végérvényesen a veszprémi püspök lett. A világi és az egyházi hatalom összefonódása és az a körülmény, hogy a püspökség és a káptalan vált a város első számú földesurává, meghatározta a különféle eredetű és helyzetű lakosságot magábaolvasztó város jogállásának fejlődését: Veszprém püspöki civitas volt és maradt. A város egyházi intézményei révén jelentős szerepet játszott a kulturális életben, mindenekelőtt az násbeliség és az oktatás terén. A veszprémi káptalan hiteleshelyi tevékenységet folytatott, melynek okleveles emlékei a 12. század végétől kezdve maradtak ránk. Székesegyházi iskolájában, melyet studium gcnerale-nak nevez IV. László kbály oklevele, a septem artes liberales mellett az 1276-os Csák Péter-féle pusztítás előtt valószínűleg jogot is tanítottak. Gutheil Jenő monográfiájából itt-ott árnyaltabban, másutt hiányosabban vagy éppen eltérő megvilágításban Veszprém város fentiekben vázolt képe bontakozik ki, kutatástörténettel, topográfiai
