Századok – 1979
Közlemények - Gyarmati György: Adalékok egy elmaradt közigazgatási reform történetéhez (1946) 513/III
EGY ELMARADT KÖZIGAZGATÁSI REFORM 1946 537 Demokratikus értelemben, vagyis közfeladatoknak egyetemes érdekű ellátását illetően a most említett településeken kívül szolidaritás nem alakult ki. A puszta népének érdeke az uradalomhoz tapadt, és az utóbbi belátása szerint elégült ki. A helyi településeken túlmenő szélesebb körű, egyetemes érdekszolidaritás nem jött létre. A vármegyei kötelék, mint a földbirtokos nemességnek helyi közössége, de inkább uradalmi területe, a maga osztályában alakított ki ugyan szolidaritást, ez azonban az alkotmányjogi szereptől eltekintve, helyi közigazgatási igényeinek a közigazgatás akkori fejletlenségéből is folyó csekélysége mellett csaknem egyedül az állami igazgatásnak osztály érdekei számára működtetésében a községek felett való felügyeleti jognak ugyanilyen szellemben gyakorlásában nyilvánult meg: nem nagyon változtatott ezen a demokratikus elemeknek a vármegyei közéletben idővel bekövetkezett térfoglalása sem, már azért is, mert az újonnan keletkező közfeladatok főleg községenként jelentkeztek, s ilyenekként többé-kevésbé kielégíthetők voltak. A járás pedig nem lévén egyéb, mint a vármegyének s még inkább az állami igazgatásnak a vármegyén át közvetített alsóbb területi tagozata, magából érdekeltségi szolidaritást sem tudott kifejleszteni, s így közigazgatási feladatokkal sem jelentkezett. E települési formákkal és társadalmi tartalommal a törvényhozás az általános igazgatás helyi szervezetét önkormányzati alapon két vonalon oly módon építette fel, hogy az alsó fokon merőben a teherviselőképesség szempontjából kisközség, nagyközség és városkategóriákkal községeket alakított és fölébe helyezte járásokra tagozva a történelmileg kialakult vármegyét, kivéve belőle a nagyobb városokat és külön még a fővárost, az utóbbiakban a községi és a vármegyei hatáskört egyesítve; ezt az egész helyi igazgatási rendszert pedig közvetlenül a minisztériumhoz kapcsolta. A helyi igazgatás reformjának első kérdése, mennyire építsük ki a helyi igazgatást állami és mennyire önkormányzati szervezettel. Nem kétséges, hogy a demokrácia követelése és az állam pénzügyi érdeke, hogy az általános igazgatás terén a helyi igazgatási szervezet az önkormányzati elven épüljön fel, ami azt jelenti, hogy olyan egységekben, amelyekben egyetemes érdekű szolidaritás alakult ki, illetőleg ilyen kialakítható. Ez alapon a helyi igazgatás alapszerveként a megfelelő község fogalmat megtartva, ennek települési és szociológiai megjelenési formáiként a falu, a faluközösség, a tanyaváros, a mezőváros és a város jelentkeznek. A következő kérdés, lehet-e szó arról, hogy a községek közvetlenül kapcsoltassanak a központi állami főhatóságokhoz. Alig lehet kétséges, hogy nem; úgy az igazgatottak érdeke, mint a közigazgatás eredményességének követelése mindenesetre ellene szól. Ha mármost a község és a minisztérium közé szervezetet kell beillesztenünk, az a kérdés merül fel, egyet vagy kettőt-e és ezek önkormányzati vagy dekoncentrált állami szervezetek legyenek-e. Nyilvánvaló, hogy a probléma a miniszteriális hatóságok nagyobb területi egységekre (kerületekre) dekoncentrálásában és a község fölé egy második vonalnak beiktatásában mutatkozik. Nem kétséges az sem, hogy az utóbbi vonal önkormányzatilag építendő ki, az előbbi pedig önkormányzati kialakításra nem alkalmas. A magasabbrendű önkormányzatnak lényege nem az, ha ilyen szerepre is hivatott, hogy az alsóbbrendűnek felügyeleti, esetleg fellebbviteli hatósága is legyen, hanem hogy a körébe tartozó közületeknek, illetve ezek népessége számára adódó közigazgatási feladatokat ugyanabban a demokratikus közszellemben magasabb szinten szellemi és anyagi összefogással oldjon meg és kétségkívül a magasabb rendű közületben szolidaritásnak
