Századok – 1979
Közlemények - Gyarmati György: Adalékok egy elmaradt közigazgatási reform történetéhez (1946) 513/III
534 GYARMATI GYÖRGY egységet magát kell újonnan megalapozni, részben a székhelyet kifejleszteni. Jellemző, hogy a székhelyek kifqlesztésére a legtöbb nehézség a nagybirtokok tipikus területén volna: Somogy vármegyében. Tolna vármegye és Fejér vármegye egyes részein, Csanád vármegye felső részében stb. Ez az új egység gyakorlatilag azt jelentené, hogy a magyar közigazgatás az egészséges igazgatási beidegzésekkel bíró városi szervezetre épüljön fel, éspedig nem a vidék kisemmizése, hanem a városi életbe való bekapcsolása útján. Ennek a latin elgondolásnak kellene a tipikusan germán, nagybirtokon épülő vármegye rendszer helyébe lépnie. Ez az eddigi vármegyék teljes és fenntartás nélküli feloszlatását jelenti. Ez a javaslat első pillanatban feleslegesen radikálisnak látszik, s minthogy nem mutat közvetlen politikai fantáziára, nyilván arra az ellenvetésre csábít, hogy az ország mai nyomorult állapotában ilyen nagymérvű átrendezéséről nem érdemes beszélni, mert ez költséges, fokozza az amúgy is meglevő zűrzavart, felesleges botránkozást okoz a tradíció híveinek körében: ehelyett sokkal okosabb a meglevő kereteket személyileg megújítani és új szellemmel megtölteni. Minderre az a felelet, hogy éppen az ország jelenlegi szétesett állapota az, amikor ilyen kezdeményezéseknek helye és ideje van, és semmi sem volna kártékonyabb, mint az országot a meglevő rossz keretek között konszolidálni, ezáltal azokat megerősíteni és kockáztatni azt a veszélyt, hogy nagyméretű személy cserék mellett az élettelenség és a rossz igazgatási beidegződések megmaradjanak, illetve megváltozásuk egyes személyek erőfeszítésén és nem az egész szerkezet alapvető változásán alapozódjék. Nem véletlen, hogy a forradalmi Franciaország forradalmának és zűrzavarának első éveiben nem sajnálta a fáradságot a régi francia tartományi területi beosztás teljes felfordításától, s egy új, radikális és racionális területi beosztás bevezetésétől. A vármegyék megszüntetése természetszerűen magával hozza a vármegyéknél nagyobb országrésznyi területi egységek létesítését, melyek egyrészt az egyes törvényhatóságok összefogásának, másrészt, a felduzzadt miniszteriális decentralizálásnak lennének az eszközei. Ilyen országrésznyi egységet 6-ot vagy 7-et lehetne az országban létesíteni. Az ország területi beosztásának ilyen értelmű reformja magával hozna ^természetesen egy olyan intézkedést is, mely a mainál szigorúbban előírná, hogy minden szakigazgatási ágnak a maga területi beosztásában az országos területi beosztáshoz kell igazodnia. 4. Az önkormányzati közigazgatás laicizálásának kérdése Mielőtt a fenti elgondolások alapján felvetődő konkrét kérdésekre rátérnénk, röviden ismertetnünk kell az önkormányzatok laicizálásának kérdését, mert ennek bizonyos vonatkozásai a szervezeti kérdésekkel összefüggenek. A probléma ezúttal nem a tisztviselői kar kicserélésének a kérdése, hanem ettől teljesen függetlenül vizsgálnunk kell azt az egészségtelen és világviszonylatban is kirívó helyzetet, hogy Magyarországon a polgármesteri és alispáni állás, vagy az önkormányzati vezetőnek közbizalmon alapuló állása jogi képesítéshez volt kötve a legújabb időkig, és ma is úgy szerepel a kérdés, hogy e ponton a közigazgatás szakszerűsége forog veszélyben. Valójában a múlt állapot csak tünete volt annak a beteg társadalmi rendszernek, mely ezeket a pozíciókat is a jogi végzettség mögött meghúzódó úri-nemesi társadalmi szelekció
