Századok – 1979
Közlemények - Gyarmati György: Adalékok egy elmaradt közigazgatási reform történetéhez (1946) 513/III
EGY ELMARADT KÖZIGAZGATÁSI REFORM 1946 523 Bibó Istvánnak, a javaslat egyik kidolgozójának ezidőbeni elkerülése a belügyminisztérium közigazgatási főosztálya éléről, együttesen arra engednek következtetni, hogy a kommunista párt, mely a továbbiakban a belügyminisztériumon keresztül ezt a kérdést a kezében tartotta, nem tette magáévá a parasztpárt álláspontját, s hogy a részben polgári jogtudósokból álló testületet nem tartotta megfelelőnek a reform előkészítésére. Az 1946. augusztus 29-i üléssel a Jogi Reformbizottságnak a közigazgatási reformra vonatkozó „érdemi” és összességében eredménytelen tevékenysége befejeződött. A továbbiakban 1946 decemberéből,34 1947 februárjából,3 5 sőt még 1948 márciusából3 6 is található ugyan olyan testületi állásfoglalás, bizottsági jegyzőkönyv, feljegyzés, mely ismételten e megoldatlan kérdésre kívánja irányítani a figyelmet, de ezek éppúgy nem hoznak eredményt, mint az 1947 tavaszán a Jogi Reformbizottságtól függetlenül a belügyminisztérium szervezésében e tárgyról folytatott pártközi megbeszélések.3 7 34Ld. VII. és VIII. sz. iratokat. Beszámoló a Jogi Reformbizottság 1946. évben kifejtett munkásságáról; „Közigazgatási reform” c. fejezet, valamint a „Miniszterelnök úr” címzésű 1946 decemberőbol származó levél, JRB iratai. 1946. 35Idézet a JRB 1947. febr. 24-i ülésének jkv-véből: „Harrer Ferenc kiemeli, hogy a bizottság gazdag munkatervébe a közigazgatási reform megvalósítása nem illeszthető' be. Márpedig szomorúan kell megállapítani azt, hogy a teljesíthetetlen kötelezettségek és érvényesíthetetlen jogok világában élünk. Ha ebbe a bizottságba nem is lehetne a reformot tárgysorozatra bízni, akkor külön bizottságot kellene ebbó'l a célból életrehívni. Az egyik sajtóközleményből az tűnik ki, mintha a Gazdasági Főtanács is foglalkozna a kérdéssel. Állást kell foglalnia a jogi reformbizottságnak, hogy akar-e foglalkozni a közigazgatási reform kérdésével, vagy ezzel kapcsolatos álláspontját röviden összefoglalni és a kormány tudomására hozni kívánja-e, vagy pedig ezzel a kérdéssel szemben érdektelennek nyilvánítja-c magát. Bojta Béla rámutat arra, hogy a Gazdasági Főtanács nem a közigazgatás átfogó reformjával foglalkozik, hanem csak az igazgatás racionalizálása és a közönség jobb tájékoztatása érdekében ügyviteli módosításokat dolgozott ki. A Belügyminisztérium és a két munkáspárt ezzel szemben részletesen tanulmányozza a közigazgatás reformjának nagy kérdését. A bizottságnak meg kellene állapítania, hogy a minisztérium, illetőleg a pártok munkája mennyire és milyen irányban halad, és ennek megfelelően kellene dönteni további állásfoglalása tekintetében. Beér János csatlakozik a Bojta Béla felszólalásához és vállalja, hogy a munka állása tekintetében a Magyar Kommunista Párttól a szükséges felvilágosításokat megszerzi, valamint megállapítja, hogy nem működik-e a kérdés tanulmányozására a jogi reformbizottságnál illetékesebb szerv vagy testület.” 36 Harrer Ferencnek a Jogi Reformbizottság felkérésére készített feljegyzése a megvalósításra váró legsürgősebb reformokról, 1948. márc. 30-án. Ld. Beér Jánosnak a közigazgatási reformra vonatkozó fennmaradt iratait az MTA Állam-és Jogtudományi Intézetében. 3 7 Ld. erről: Beér János: i. m. 119-121. Az Erdei Ferenc és Bibó István által kidolgozott reformjavaslat megvalósításának nem kedvezett, hogy a közigazgatás területén a koalíció jobb- és baloldala egyaránt saját hatalmi pozícióinak a megerősítésére törekedett, egyfelől az önkormányzati választásokat és az „arányosítást”, másfelől a közigazgatási apparátusnak a megtisztítását szorgalmazva. A tervezetet mind a kisgazda-, mind a kommunista párt — különböző megfontolásból bár, de — elutasította. A közigazgatási reform koalíciós alapon történő rendezési kísérleteinek sorozatos kudarca azt mutatta, hogy a kérdés a hatalmi képlet egyértelművé válásától, azaz a pártharcok végső kimenetelétől függött. Emellett 1946 második felétől, az akkori gazdaságpolitikai feladatok (pénzügyi stabilizáció, államosítási törekvések, a tervgazdálkodás előkészítése), majd az 1947-es politikai események háttérbe szorították a
