Századok – 1979
Közlemények - Gyarmati György: Adalékok egy elmaradt közigazgatási reform történetéhez (1946) 513/III
516 GYARMATI GYÖRGY egyes periódusaiban miért került a közigazgatásnak ez a „személyi” része a közélet centrumába, vagy, a jelenséget az igazgatás szemszögéből nézve: a közigazgatás megújításának kérdése miért „szűkült le” az igazgatási apparátus személy cser ékben realizálódó „demokratizálására”. A közigazgatásban megszerzett befolyás kiterjesztéséért, ill. megtartásáért folyó küzdelem az 1945 novemberi nemzetgyűlési választásokat követően élesedett ki. A választások eredményeként a politikai erőviszonyokban sajátos kettősség volt megfigyelhető. A nemzetgyűlésben a képviseleti arányok kedvezőtlenebbekké váltak a baloldal számára. Ezt kompenzálta viszont a kormány pártösszetételének alakulása, valamint az, hogy a végrehajtó hatalomban megtartotta még az „ideiglenesség” időszakában megszerzett kedvező pozícióit. Ezen sajátos hatalmi képleten belül a koalíció két pólusát jelentő kommunista párt, illetve kisgazdapárt egyaránt a számára kedvezőbb „terepen” kívánta a politikai küzdelem közigazgatási csatáját megvívni. A kommunista párt a nemzetgyűlés összetételének a baloldal számára kedvezőtlen megváltoztatását úgy igyekezett kiküszöbölni, hogy törvények helyett a pártközi tárgyalásokon rendelettervezeteket vitt keresztül, amelyeket azután előzetes parlamenti megvitatás nélkül a kormány léptetett életbe. A kommunisták közigazgatást érintő elképzelése pedig — az igazoló eljárások eredménytelenségére hivatkozva — az igazgatási apparátus B-listák alkalmazásával történő megtisztítására összpontosult, amit már a nemzetgyűlési választásokat követően összehívott parlamentben a kormányprogram feletti vitában felvetettek, de csak 1946 tavaszán, a jól szervezett tömegakciókkal összehangolva sürgették annak mielőbbi megvalósítását. A kisgazdapárt a megváltozott erőviszonyokat oly módon igyekezett a maga számára kiaknázni, hogy kijelentette: vagy a nemzetgyűlési választásokat eredményeinek megfelelően alakítsák át a közigazgatási kulcspozíciók arányait, vagy tartsanak önkormányzati választásokat. Ez utóbbi követelés a baloldalt nemcsak azért hozta nehéz helyzetbe, mert a nemzetgyűlési választásokon elért kisgazdapárti győzelem megismétlődésétől, s ezáltal a végrehajtó hatalomban jelentős befolyáscsökkenéstől tartott, hanem azért is, mert a nemzetgyűlési választásokat, különösen pedig az államforma kérdésének 1946 februári végleges rendezését követően teljesen természetes és jogos igény volt az ideiglenesség felszámolása az államélet e területén is, annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt: az önkormányzati választásoknak a kisgazdák elképzelései szerint az lehet az eredménye, hogy átveszik a helyi hatalmi szervek irányítását, azaz a törvényhozás után a végrehajtó hatalomban is többséget szereznek. 1946 tavaszán-nyarán a nyűt belpolitikai krízis elkerülése érdekében kompromisszumok árán oldották fel a Kisgazdapárt és a Baloldali Blokk pártjai között fennálló feszültséget.10 Ez a közigazgatásban azzal a következménnyel járt, hogy a kisgazdák vállalták az együttműködést a В -lista végrehajtásában, míg a baloldal ígéretet tett arra, hogy a kisgazdapárt megkap néhány polgármesteri, ill. főispáni „kulcspozíciót”, illetve hogy még az év őszén megtartják a községi választásokat. A július közepén napvilágot látott cikkekben pedig az önkormányzati választásokról már a közigazgatási reformmal 1 °Ld. erről részletesebben: Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944-1947. Bp. 1976. 168-204. - Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945-1947. Bp. 1975. 113-126, ilL 216-253.
