Századok – 1979
Közlemények - Gyarmati György: Adalékok egy elmaradt közigazgatási reform történetéhez (1946) 513/III
Gyarmati György: ADALÉKOK EGY ELMARADT KÖZIGAZGATÁSI REFORM TÖRTÉNETÉHEZ 1946 E közelmúltban előkerült1 dokumentumokat publikálva elöljáróban röviden szólni kell a közigazgatás felszabadulás utáni demokratikus újjászervezésére irányuló törekvésekről, a Jogi Reformbizottság létrehozásának és működésének történetéről az 1945—1946-os években, valamint az Erdei Ferenc irányításával kidolgozott közigazgatási reformkoncepció keletkezéséről, fogadtatásáról és sorsáról. E rövid bevezetőben már csak terjedelmi okok miatt sem vállaikozhatom a dokumentumok kimerítő elemzésére, egyelőre csupán azok létrejöttének és a korabeli politikai viszonyok között játszott szerepének a felvillantására teszek kísérletet. 1A Jogi Reformbizottság munkásságáról eddig nagyon kevés forrás tudósít. Beér János, doktori értekezése nyomán írt könyvében (A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon 1945-1960. Bp. 1962), csak nagyon röviden ad hírt az ott lezajlott eseményekről, s nem részletezi a testület tevékenységét. Beér munkájában a Jogi Reformbizottság iratainak lelőhelyéül az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Államjogi Tanszékének könyvtárát jelöli meg (Id: i. m. 115. o.), ahonnét azonban azok Beér halálát követően hagyatékának egy részével az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetébe kerültek. (Az anyagok hozzáférhetővé tételéért, s munkámhoz nyújtott segítségükért ezúton is szeretnék köszönetét mindani dr. Szabó Imrének és dr. Kovács Istvánnak.) Részben Beér említett munkájára támaszkodva tesz említést a Jogi Reformbizottság tevékenységéről Csizmadia Andor, Közigazgatási reformtervek a felszabadulás után c. cikkében. Állam és Igazgatás, 1975/6. sz. 2Ld. erről bővebben: Csizmadia Andor: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944 -1949). Bp. 1968. Balázs Béla: A nemzeti bizottságok szerepe népi demokráciánk történetében. Az ország felszabadult területén az új államiság megteremtésére azonnal megindult törekvések sok és szerteágazó feladatot róttak arra a társadalmi összetételében, világnézetében és politikai célkitűzései tekintetében egyaránt heterogén arculatú kormányzati koalícióra, amelyet 1944 decemberétől az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Kormány megtestesített. A történeti irodalomban számos tanulmány és monográfia érintette már a kezdetben helyi államhatalmi szervként funkcionáló nemzeti bizottságoknak a közellátás biztosítására, a termelés újraindítására, a közbiztonság megteremtésére, a helyi politikai élet és a közigazgatás megszervezésére irányuló erőfeszítéseit. Megírták, hogy a kormány intézkedéseit követően hogyan váltak államhatalmi ’Szervekből társadalmi-politikai testületekké, de mivel politikai szerepüket illetően is eltérő volt az egyes pártok álláspontja, fontosságuk mérséklődött. 1945 második felétől pedig az MKP inkább deklarált, mint realizált támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy a nemzeti bizottságoknak nemcsak hatalmi, hanem politikai jelentősége is fokozatosan csökkent, s tevékenységük egyre inkább elsorvadt.2 A közigazgatás szempontjából ez azt jelentette,
