Századok – 1979
Közlemények - Kelemen Elemér: A népoktatási törvény és a népiskolai hatóságok 478/III
510 KELEMEN ELEMÉR helyzetet teremtettek, növekvő feszültséget idéztek elő az iskola és a tanító körül; a lakosság széles tömegei az „úri huncutságnak” csak egy újabb megnyomorító eszközét látták a rájuk kényszerített, filléreikből fenntartott iskolában. A népoktatási törvény részleges megvalósulása is súlyos társadalmi ellentmondások közepette ment végbe; s az érdekeltek szemében - joggal - úgy tűnhetett: nem a „nép” javára, hanem ellenében. Ezt tapasztalhatjuk az iskolaépítéssel, iskolabővítéssel kapcsolatos intézkedések végrehajtása során is. A közigazgatási bizottság a tanfelügyelő előterjesztése alapján 1876-ban 62 felekezeti és 2 községi elöljáróságot szólított fel a tankötelesek száma alapján indokolt újabb tanterem építésére és segédtanító alkalmazására; amire mindössze öt községből — Buzsák, öreglak, Marcali, Mesztegnyő és Balatonberény — érkezett kedvező válasz. „Néhány felekezeti iskolaszék azzal védekezik, hogy a tankötelesek létszáma csak a más felekezetűek befogadása miatt haladja felül a törvényszabta számot, s a más felekezet tankötelezettéiért nem tartják magukat kötelezettnek iskolaépítésre; inkább kizáiják azokat iskolájukból, mint miattuk terhet vállaljanak magukra . . . Ott, hol a pusztai tankötelesek vagy az urasági cselédek gyermekei tetemesen növelik a létszámot, szintén vonakodnak a községek az építkezéstől” - olvashatjuk a tanfelügyelő 1877-es jelentésében.1 20 A községi, ill. hitfelekezeti iskolaszékek megalakulásáról és tevékenységéről ebből az időszakból is kevés adatunk van, s az is jobbára a fentebb tárgyalt, iskolamulasztással kapcsolatos ellentmondásos tevékenységükre utal. Az általános helyzetet reprezentálhatja bizonyos mértékig az a kép, amelyet Hegyessy Kálmán ideiglenes iskolalátogató 1878-as jelentése alapján 12 Dráva menti település 15 iskolájáról, ill. iskolaszékéről adhatunk.121 l20SML:Kgb. iratok. 617/1877. 121 A meglátogatott négy községi iskola közül 1878-ban kettőben nincs iskolaszék. A potonyi iskolával 1 873 óta, amikor is községi iskolává nyilvánították, „senki sem törődik és legtöbb esetben tanító sincs”. Lakócsán ugyan a községe sít éskor formálisan megalakult az iskolaszék, de „az iskola gazdátlan”, miként Istvándiban is. A kilenc meglátogatott felekezeti iskola közül négynél nem esik szó az iskolaszékekről; Kastélyosdombón van, „de az iskola hiányairól nem gondoskodik”. A többi helyen „szervezve van és néha egyes tagjai — a szulokiak a téli idényben rendszeresen - látogatnak is”. (Ld.a 96. sz. jegyzetet.) ‘ 22SML: Kgb. iratok 451, 697/1877., 420, 567/1880. l23Uo. az 570/1880. sz. kgb. határozat melléklete. Érdemes megemlíteni, hogy az indítvány támogatója az a Komesz György kaposvári plébános, akinek központi szerepe volt a kaposvári iskola jellege körüli harcokban. (Ld. a 25. sz. jegyzetet!) Évtizedünk második felében lényegében megszilárdult az a szövetség, amely 1873 után az állami és az egyházi hatóságok között létrejött a népiskolai oktatás kérdésében. Ezt demonstrálja megyénkben is az állandó népnevelési bizottság korábban már ismertetett összetétele; de erre következtethetünk abból is, hogy 1877-től 1880-ig négy község elöljárósága kéri - és kapja meg — a közigazgatási bizottság hozzájárulását az 1870-73-ban községivé alakított iskola jellegének ismét felekezetivé változtatására (Istvándi, Kaposfüred, Kercseliget és Toponár).12 2 Az akciónak a gazdasági ügyeskedésen túlmutató politikai-lélektani hátterét a kaposfüredi községi iskolaszék „indítványa” világítja meg: „a katolikus felekezetivé változtatással táplál bennünket az a remény, hogy lelkipásztorunk által iskolánkra is nagyobb gond fordíttatik.”1 23
