Századok – 1979
Közlemények - Kelemen Elemér: A népoktatási törvény és a népiskolai hatóságok 478/III
A NÉPOKTATÁSI TÖRVÉNY 509 35, az utóbbi több mint 40%-át tette ki a kaposvári szolgabíró által intézett népiskolai ügyeknek. Bár ritkábban fordulnak elő, jelentőségük — és forrásértékük - miatt említést érdemelnek az iskola nélküli községek összeírásával, valamint az iskolaépítésekkel kapcsolatos ügyek és iratok is.1 15 115PL uo. 630, 1556/1877 (Vö.: Kgb. iratok 375, 556/1877). - 1018, 3550/1877., 2705/1880. 1I6Uo. 3693/1878. - A Kgb. említett határozatai, a kapcsolódó jelentések és más ide vonatkozó iratok együtt találhatók: SML: Kgb. iratok. 1137/1885. 117 „Már többször eló'fordult - panaszolta pl. Varga János bodrogi néptanító -, hogy a községi bíró, midőn ezen . . . követelések behajtására kiindult, őt minden válogatott gúnynevekkel illették, sőt némely helyen ki is utasították.” - SML: Kaposvári j. szbírói iratok 4715/1879. (Varga János tanító 1879. dec. 8-án kelt levele.) Az ellentmondásos helyzetet érzékelteti a nagybajomi tanító és a községi elöljáróság konfliktusa 1880-ban. Amikor a járási szolgabíró mulasztásai miatt felelősségre akarta vonni, a nagybajomi bíró azzal védekezett, hogy a tanítótól nem kapta meg a hiányzók névjegyzékét. Hochrein Lajos tanító ezt elismerte, de hozzáfűzte, hogy éveken át hiába tette meg, az elöljáróság még csak meg sem intette a hanyag szülőket. „Az adóbehajtás is felfüggesztetett - válaszolt az ismételt szolgabírói megintésre a nagybajomi bíró —, lehetetlen volt a teljesen vagyontalanoktól a bírságot behajtani...” — Uo. 3658/1880. 118SML: Kvári j. szbírói iratok. 3693/1879. - 2243/1880. sz. iratcsomóban. - Vö. Alisp. iratok. 7857/1879 11 9 SML: Kvári j. szbírói iratok. 3053/1879 (2243/1880. sz. irat csomóban). A tehetetlen községi elöljáróság gyakran kénytelen hatósági segítségért folyamodni; nem ritka azonban az olyan eset sem, amikor a községi elöljáróság vagy maga a bíró kerül szembe az iskolaszékkel és a közigazgatási intézkedésekkel.116 Különösen megszaporodnak az ilyen konfliktusok a tankötelesek és az iskolamulasztók nyilvántartását és az utóbbiak büntetését előíró hatósági rendeletek nyomán.1 1 7 Amikor pl. a kaposi szolgabíró a sorozatos egyházi panaszok és a megyei figyelmeztetések után 1879. szeptember 19-én hivatalába rendelte a községi bírókat, és közülük többre bírságot rótt ki, az alispánhoz fellebbező magyaregresi bíró drámaian tárta fel a valóságos helyzetet: „Igaz ugyan, hogy a tanító a mulasztók névjegyzékét a szorgalomidő alatt havonként kiadta, de abba olyan mulasztók is bejegyeztettek, akik betegség vagy ruhátlanság miatt hanyagolták el az iskolát — mindazonáltal én a névjegyzékek kézhez vétele után a hanyag szülőket ebbeli kötelezettségeik teljesítésére komolyan figyelmeztettem, s midőn a mulasztókat büntetni is akartam, a presbitérium azon indokból, mert a mulasztások úgyis csak a szegény, vagyontalan szülőknél történtek, nehogy egymás bőrét lehúzzuk, a tényleges büntetés alkalmazásától visszatartott. De különben is — fűzte hozzá a népoktatási törvény érvényességének 11. évében - az erre vonatkozó törvényhatósági határozat is új lévén, az ilyen újításokat egyszerre keresztülvinni nem lehet. Majd jövőre e téren is másként jár el az elöljáróság.”1 18 Bár még 1880-ban is volt községi bíró — mint pl. a hencsei —, aki „eddig nem tudta azt a kötelezettségét, hogy a mulasztók neveit jelenteni kell”;1 19 a szigorú intézkedések eredményeképpen javult az adminisztratív fegyelem. Az évtized végére általánossá váló bírságolás a leghathatósabb eszköze lett a tankötelezettségi törvény érvényesítésének, sajátos formája a községi elöljáróságok , iskolájuk iránti gondoskodásának”. A „kényszeriskoláztatást” jelentő hatósági intézkedések, bár statisztikailag kétségtelenül kedvezőbb
