Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
44 LACKÓ MIKLÓS De a 100% elsősorban nem ezért érdekes számunkra. Első másfél esztendeje az igazán jelentős; ebben az időszakban talán a legfontosabb fóruma volt azoknak az 1920-as évek második felében kiformálódott gondolatoknak, sőt ideológiai és kulturális koncepcióknak, amelyek a magyar kommunista eszmekor igen tartós elemeinek bizonyultak.4 4 Ebből a szempontból érdekes az akkori hivatalos párt-folyóirat, az Uj Március és a 100% összehasonlítása. A többnyire azonos szerzők — már csak a lap itthoni legális jellege miatt is — gyakran „virágnyelven” beszéltek. Ennek egyik formája: a politikai kérdéseknek a magyar szellemi és kulturális élet jelenségeihez kapcsolódó tárgyalása. De nemcsak erről - vagy mint a szociáldemokrácia bírálata esetében: közvetett bírálatról - volt szó. A KMP Külföldi Bizottságának tagjai, illetve aktivistái — elsősorban Lukács György és Révai József — a legalitást arra használták fel, hogy a KMP I. Kongresszusán elfogadott, s az MSzMP megalakulásában és programjában is kifejezésre jutott irányelvek forradalmi demokratikus oldalát emeljék ki. ’Tamás Aladár tanulmányaiban és visszaemlékezéseiben részletesen szól a számbajöhető nevekről. írásaiból kiderül, hogy a cikkírók zöme a bécsi kommunista emigrációból került ki, s hogy 1929 elejéig mennyiségileg a legtöbbet Lukács és Révai írtak a lapba. Ld. erről Tamás Aladár: A 100%. A KMP legális folyóirata 1927-1930. Bp. 1964. 36-39. 6Mint ismeretes, 1929 tavaszán, amikor Kun Béla élesen megtámadta Lukács ún. Blum-téziseit, a kibontakozott ideológiai vitában Révai elfordult Lukács felfogásától és - belső fenntartásait a jelek Persze hangsúlyozni kell, hogy a lapot, noha szerzőit és szerkesztőit a kommunista politika azonos törekvései hatották át, nem lehet teljesen egységes folyóiratnak tekinteni. Egyfelől ott volt a 100%, cikkeinek, rajzainak, fotóinak egy részével, s a köré épült kultúrmozgalommal, mint a megszelídülés útján járó korabeli avantgardizmus kommunista törekvésű, de meglehetősen elegyes képletű otthona. Ez a 100%o — jóval gyengébb művészi színvonalon — sokban hasonlított az egyébként fo ellenfélnek tekintett Kassák Munka-körének kulturális arculatához. Noha proletár művészeten természetesen mást értett, mint Kassákék, hasonló kulturális formákat és eszközöket használt (szavaló- és dalkórus, sporttal egybeötvözött mozgásművészet, kollektív színjátszás stb.);a régi avantgardizmus felfogásához híven, az irodalom mellett, sőt előtt, ő is sokat foglalkozott az egyéb művészeti ágakkal, elsősorban a modern képzőművészettel (ez az anyaga az irodalomnál jóval színvonalasabb is volt), s még nemzetközi ösztönzéseit is hasonló forrásokból merítette: elsősorban — és persze Kassákéknak nagyobb súllyal — a szovjet művészetből, s a német baloldali kultúr mozgalomból. De volt egy másfajta irányzat is a folyóiraton belül. Ezt közvetlenül a kommunista párt külföldi bizottsága irányította. Az a bécsi kommunista emigráció, amelynek 1927-től 1929 elejéig Lukács György volt a szellemi vezére, ideológiai szempontból a legbefolyásosabb egyénisége. A folyóiratban sokan írtak — itthoniak és emigrációban élők — kulturális és ideológiai kérdésekről. A lapnak azonban külön ágát, azt mondhatjuk, önálló irányát képviselték azok az írások, amelyek különböző álneveken elsősorban Lukács György, valamint Révai József, s az emigráció néhány más tagjának a tollából származtak.5 Ezek az írások messze kiemelkednek az átlagos anyagból, bátran mondhatjuk, hogy több közülük a korabeli európai marxizmus valóban színvonalas produkciói közé tartozik. S ami még fontosabb: a magyar kommunista ideológia lényeges és tartós összetevőinek mintegy a születését kísérhetjük bennük nyomon; olyan — főleg forradalmi-demokratikus — ideológiai elemeket, amelyek az 1929-1933 közötti szellemi visszaesés idején háttérbe szorultak ugyan, de továbbfejlesztett és részben módosult formában, kerülő utakon — Lukácsnál, s a tőle egy időre elváló Révainál6 a korábbi messianisztikus forradalmárság
