Századok – 1979
Tanulmányok - Lackó Miklós: A 100%. Ideológia; kultúra; irodalom. – Adalékok Lukács György publicisztikai működéséhez az 1920-as évek második felében 43/I
A 100%. IDEOLÓGIA, KULTÚRA, IRODALOM 45 nyílt, de főleg naiv formáitól elszakadva — 1931-től újra föltűntek,7 hogy a 30-as évek közepétől, egy új politikai felfogás fontos pilléreiként, a hivatalos kommunista ideológiába épüljenek. Az írásokat olvasva, érezzük, hogyan üt át a nyilván gyorsan készülő, alkalmi cikkek és tanulmányok zsúfolt tartalmán a szerzők öröme, hogy fórumot kaptak — részben a magyar kultúrára vonatkozó - gondolataik elmondására. Méghozzá legális lapról lévén szó, kevésbé „szigorú”, kötetlenebb, kedvükre valóbb formában, mint ahogyan másutt tehették volna. Az akkor még formálódó Korunk-on kívül, amelybe a 100% számos szerzője írt, de Lukács és Révai ebben az időben egyszer sem — a korabeli kommunista folyóiratok alig adtak teret kulturális vagy elvontabb ideológiai tanulmányok számára. Elegendő, ha itt most csak az Uj Március-^ utalunk: 1929-ig terjedő négy évfolyamában kevés olyan cikket találunk, amely a kultúra és a marxista ideológia általánosabb kérdéseivel foglalkozik. Azokat is zömmel Lukács vagy Révai írták, saját nevükön, álnéven vagy névtelenül. S hogy a 700%-hoz ebből a szempontból milyen nagy reményeket fűztek, azt az a terv is bizonyítja, amelyről Tamás Aladár számolt be visszaemlékezésében: a bécsi emigráció szeme előtt az egész magyar széllé mi-kulturális élet nagyszabású feltérképezése lebegett;8 terv, amelyből csak töredékek, de jellemző töredékek valósultak meg. „Szocializált állam1 vagy állami mindenhatóság _____JEgy ideológiai folyóirat színvonalát elsősorban azon mérhetjük le, hogy mennyire tudja kiválasztani kora fontos szellemi problémáit, azokat a kérdéseket, amelyeket akkor megkerülni nem lehetett. Nos, a 700%-ban Lukácsék köre - említettük, az 1927 második fele és 1929 tavasza közötti időszakra vonatkozóan bátran így fogalmazhatunk - jó érzékkel találta meg a kommunista ideológiát érintő problémákat. Ez arra mutat, hogy nemcsak a nemzetközi politikát és a munkásmozgalmat, hanem a magyar szellemi életet is élénk figyelemmel kísérték. Kapcsolatuk a magyar valósággal akkor igen szoros volt. Részben annak köszönhették ezt, hogy — elsősorban ismét Lukács György révén — az aktív résztvevők és átélők tapasztalatai alapján ismerték a magyar szellemi élet 1918 előtti irányzatait és folyamatait. Már itt megjegyezhetjük, hogy ez a körülmény, s többek között a 100%) egész ideológiai anyaga, határozottan megcáfolja azt az eléggé széles körben elterjedt véleményt, hogy Lukácsnak a magyar nemzeti kultúrához való kötöttségei esetlegesek voltak. Nem, ezek a kapcsolatok, noha nem voltak mentesek az egyoldaszerint részben megőrizve - elfogadta Kun politikai nézeteit. Révai fordulata jól követhető Kun Bélával folytatott 1929 tavaszi levelezésében. Ez a fordulat a legélesebben abban mutatkozott meg, hogy Révai visszamenőleg, a KMP I. Kongresszusán elfogadott stratégiai irányelvekben is „liberális elhajlásokat”, „demokratikus illúziókat” állapított meg, s ezekből az akkor még Kun Béla által is elfogadott „felemásságokból” vezette le Lukács Jobboldali elhajlását”. A levelezés anyagát Id. PL 500 f. 2/221/A; 500 f. 2/202; 500 f. 2/221/B stb. ’Lukácsnál 1930—1931-től irodalomelméleti kérdésekben, Révainál - kevésbé következetes formában - az 1932-ben írt Marx és a magyar forradalom c. tanulmányban figyelhetjük meg a visszatérést az 1929 tavaszán visszaszorított ideológiai gondolatokhoz. 8 Tamás Aladár: i. m. 54.
