Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
Ml TILKOVSZKY LÓRÁNT Illyés cikke szenvedélyes viták kiindulópontja lett, amelyek évekig foglalkoztatták a magyarországi közvéleményt. Szinte divattá vált a „baranyai utazás”; az ilyenek résztvevői a lapokban közölt beszámolóikban még jócskán rálicitáltak Illyés amúgy is meghökkentő meglátásaira és látomásaira; nyomukban megmozdultak a társadalmi egyesületek, látványos kampányok indultak, hogy „elnémult harangokkal” riogassák az alvó lelkiismeretet. Fiatal kutatók hada vetette magát az „elsüllyedt falvak” után; egyre-másra jelentek meg a „pusztulás” legkülönfélébb dilettáns statisztikái, amelyek elképesztették, de végül munkára is serkentették a hivatalos statisztikát.134/a Pártpolitikai célokra sem haboztak felhasználni az egész problematikával kapcsolatos erős emocionalitást. Mindez a hazai német nemzetiségi mozgalom, a németországi és össznémet sajtó izgatott reagálása mellett történt; a német ,,néptudomány” ellenstatisztikákkal és ellenérvekkel fegyverkezve vetette magát a küzdelembe. Illyés szándékai ellenére a vita nem a „pusztulás” gyökeréül általa határozottan megjelölt társadalmi problémák orvoslására, az egészségtelen birtokviszonyok megváltoztatására összpontosult; a „pusztulás” riasztó képei és még riasztóbb víziói, amelyek Illyésnél az erre való mozgósítást szolgálták, a magyarság sorsán való valamiféle sajátos fájdalmas kesergéssé üresedtek, de egyben nacionalista hangulatkeltéssé, sőt soviniszta váddá is váltak a szerintük a magyar népesség rovására erősödő németséggel szemben. A kialakult légkörben fokozódott ugyan a nagyon is szükséges éberség a regermanizációs törekvésekkel kapcsolatos közvetlen és távlati veszedelmekkel szemben, de fokozódott a bizalmatlanság és ellenszenv általában is a hazai németség iránt. Ez jogos nemzetiségi igényeik érvényesítését is gátolva, végeredményben azoknak játszott kezükre, akik a magyarországi német mozgalom radikalizálására és a nemzetiszocialista Németország közbelépésének kiprovokálására törekedtek.1 35 1 34/aAndorka Rudolf: A dél-dunántúli egykekutatások története. Statisztikai Szemle, 1969. évf. 12. sz. 1245—1257; Uő: Az „egykés” családok a magyar népességtörténetben. Confessio, 1978 évf. 2. sz. 65-76. 1 3 5Illyés cikkének nacionalista felhangjaira, s a kialakult vita jellemzésére Id. Lackó Miklós: Válságok, választások. Történeti tanulmányok a két világháború közötti Magyarországról. Bp. 1975. 77-78, 156-157. 1 367. Weidlein: i. m. 50 55. 1 37PI Arch. 651. f. 9. cs. A. XII. 5/11/1933/6. Nemzetiségi összesítő. Bp. 1933. dec. 15. A mozgalom kudarcra ítélt „forradalmasítása" A bleyerista német főiskolás ifjúság 1933 őszén különösen heves agitációba kezdett az ország németlakta területein, ahol kiépültek a mozgalom illegális szervezetei. A regermarüzáció érdekében folytatott izgatás asszimilációs törekvésekkel került éles összeütközésbe: nagyarányú névmagyarosítási kampány indult ugyanis, erős társadalmi propagandával és hatósági, munkaadói presszió alkalmazásával.136 Basch november 19-i beszéde a Tolna megyei Bátaapátin, amelyben a német nevüket magyarra változtató helybeli vasúti pályamunkásokat „a magyar nemzet becsületét sértő módon” korholta, utóbb Basch perbefogására és elítéltetésére szolgáltatott alkalmat.137 Maga Bleyer, aki már a Deutsche Arbeitsgemeinschaft előző évi ülésén szabad utat engedett mozgalma főiskolás fiataljainak a titkos vidéki szervezkedésre, és a mozgalom radikalizálására irányuló törekvésüket már akkor arra igyekezett felhasználni, hogy egyrészt annak az
