Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 469 épp azok malmára hajtja a vizet, akik Magyarországon a németbarátság ellen agitálnak. Németország számára nem sokát ér, ha nemzeti öntudatra ébreszt néhány magyarországi németet, de elveszíti Magyarország barátságát. Nem kell azt gondolni, hogy az elmagyarosodott németek kevésbé képviselői a magyar-német barátságnak, s meg kell fontolni e szempontból, nem károsabb-e a regermanizáltak meghasonlása a magyarság többségével. Hangsúlyozta, hogy a magyarországi német kisebbség sorsát illetően valójában nincs ellentét a német és magyar intenciók között: „egyaránt kívánjuk ennek a németségnek kulturális téren való fennmaradását”. Kérte a kancellárt, legyen bizalommal a magyar kormány jó szándékai iránt, amely „ezt a tisztán magyar belügyet úgy kívánja kezelni, amint ez a német kívánságoknak is megfelel”. Masirevich jelentése szerint Hitler teljes egyetértését fejezte ki e fejtegetésekkel, s „kijelentette, miszerint nem fekszik az ő politikájának irányvonalában, hogy a más országokban élő németeket a birodalmi németséghez asszimilálják, és ezáltal viszályt szítsanak a német kisebbség és az. államalkotó nép között”. Az ilyen tendenciák véleménye szerint olyan németországi körökből indulnak ki, amelyek az ő nemzetiszocialista rendszerével nem rokonszenveznek, és ily módon külpolitikai nehézségeket kívánnak okozni neki.1 28 1 280L Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel. 2782/1933. Masirevich jelentése. Berlin, 1933. szept. 20. 129Illyés Gyula: Pusztulás. Nyugat, 1933. évf. 17-18. sz. 189-205. Magyar pusztulás - német veszedelem: Illyés Gyula cikkének hatása A magyar közvéleménynek a hazai német regermanizációs agitáciot elítélő felfogását mindeddig túlnyomólag a fajvédő soviniszták, a Gálocsy Árpádok, Méhely Lajosok, Gömbös Miklósok megnyilatkozásai alakították. Igen nagy jelentőségű ezért, hogy a fiatal költő és író Illyés Gyula a Nyugat hasábjain 1933 szeptemberében megjelent cikkében a magyarság féltésének hangját ütötte meg a magyar fajvédők nemzetiségellenes agresszivitásának durva hangvételével szemben, s a német veszedelem igazi nagyságát a magyar nép helyzetén mérve le, az azon való változtatásban, mindenekelőtt a nagybirtokrendszer lebontásában, a földreformban jelölte meg a védekezés igazán és egyedül eredményes módját is. „Pusztulás” című cikke rendkívül hatásosan tette közzé júliusi utiélményeit az észak-baranyai egykéző református magyar falvakból, ahol a német népelem terjeszkedésének tapasztalása a német regermanizációs agitáció és birodalmi expanziós törekvések perspektívájában számára már-már a nemzethalál víziójává tágult: az elnémetesedő Dunántúlt elvitatják, elragadják az amúgy is csonka országtól; a maradékot szétmaiják a kisantant államai, s a magyarság számára már nem lesz feltámadás.12 9 Fülep Lajos zengővárkonyi református lelkész, a tudós esztéta és művészettörténész, akit az ellenforradalom fosztott meg a Tanácsköztársaság alatt nyert egyetemi katedrájától, volt Illyés Gyula kalauzolója baranyai útján. Fülep már 1929-ben cikkezett a baranyai magyarság „veszedelméről és megmentésének föltételeiről” a Pesti Naplóban, anélkül azonban, hogy különösebb figyelmet tudott volna kelteni a kérdés iránt. Az uralkodó osztályok szociális érzéketlenségével szemben a közvélemény nemzeti érzékenysége oldaláról hatásosabban lehetett megragadni a témát akkor, amikor Benno Graf Magyarországon nagy felháborodással fogadott müncheni előadása nyomán világossá vált, 7 Századok 79/3
