Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
458 TILKOVSZKY LÓRÁNT kormányban is intenzívebbé tegye a magyarországi német kisebbségek iránt újabban lanyhuló érdeklődést, és ismét leszögezze őket az intranzigens magatartás mellett” Wettstein jelentése szerint Köpke ezt igen hihetőnek tartotta, s megígérte, hogy tájékoztatja fejtegetéseiről Konstantin Neurath külügyminisztert. 93 93OL Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel, sz. П./1933. Wettstein jelentése. Berlin, 1933. máj. 20. 9 4 Vámbéry Rusztem: Teuton-turáni batrachomiomachia. Századunk, 1933. évf. 4-5. sz. 131-133. 9S//. Schwind: i. m. 164. 96Nation und Staat, 1932/1933. évf. 563-567. 1. Die Lage. Ungarn. 97H. Schwind: i. m. 155, 158. 9 8 Georg Steuer: Zur deutschen Minderheitenfrage. Pester Lloyd, 1933. máj. 28. Bleyer sikerrel dagasztotta a botrányt azzal is, hogy párbajra hívta ki sértőnek talált parlamenti viselkedéséért Bajcsy-Zsilinszkyt. A május 20-án megvívott kardpárbajban a mintegy 12 évvel idősebb 59 éves Bleyer szenvedett jelentéktelen sérülést. A német, illetve a magyar nacionalizmus megtestesítőinek párbajozását Vámbéry Rusztem ironikusan kommentálta a polgári radikálisok folyóiratában, a Századunkban: „Hadúr a fegyverek összecsapásában hatalmasabbnak bizonyult Wotannál”. Vámbéry elítélte Bleyer parla menti frontális támadását, amely a védekezés látszatát igyekezett kelteni”, holott a német kultúrát elsősorban saját hazájában fenyegeti veszély, ahol könyvmáglyák lobognak. A Bleyert támogató németországi megnyilatkozásokkal kapcsolatban megjegyezte: „a Duna felső folyásán élő farkas emel panaszt a Duna alsó folyásánál élő bárány ellen, mert megzavarja a nemzetiségi türelem tiszta vizét”. Persze a magyar nemzetiségpolitika korántsem volt ártatlan bárány, s a cikkhez kapcsolódó szerkesztőségi megjegyzés jogosnak ismerte el a hazai német kisebbség iskolaügyi panaszait. De Vámbéry helyesen mutatott rá arra, hogy „nacionalista alapon a kisebbségek hathatós védelme teljesen reménytelen feladat”.94 „Ma jobban mint valaha, az a meggyőződésem, hogy végül mégis győzni fogunk, ha a birodalom részéről nem hagynak engem cserben”’ — írta Bleyer május 27-én Kurt Tramplernek. „Elégedett vagyok, hogy Gömböst szólásra kényszerítettem. Károlyi és ő agyonhallgatással akarták ügyünket elintézni.”95 Gömbös parlamenti nyilatkozatát a német sajtó is úgy értékelte, hogy azzal a magyarországi német kisebbség ügye elmozdult a holtpontról, sőt, hogy a megtárgyalandó panaszok írásbeli benyújtására vonatkozó felszólításával a magyar miniszterelnök de facto elismerte Bleyert a német kisebbség vezérének.96 Kevésbé fordítottak figyelmet a nyilatkozatnak a centrifugális törekvésekre vonatkozó kitételére. Gömbös azonban az új Tolna megyei főispán szekszárdi beiktatásán mondott beszédében e vonatkozásnak nyomatékot adott; Baranya megye közgyűlése pedig május 29-én kifejezetten Bleyer ellen foglalt állást.97 Ennek ellenére Steuer György - a magyarországi németek egykori kormánybiztosa - felajánlkozásának98 nem lehetett semmi esélye: Bleyer mellőzését, kikapcsolását már nehezen lehetett elképzelni. A Sonntagsblatt május 28-i számában Bleyer azzal vádolta a magyar sajtót, hogy parlamenti beszéde elleni támadásait a németséggel, illetve a nemzetiszocializmussal szembeni ellenszenve fűti. Azokkal szemben, akik időszerűtlennek tartották fellépését, kijelentette, hogy ő a magyarországi németség nyelvi és kulturális jogaiért még a hitlerizmus előtt megkezdte harcát, s azt a hitlerizmus tartamára már csak azért sem függesztheti fel, mert az hosszabb időre rendezkedik be, és a világ — éppúgy, mint a
