Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 459 mussolinizmussal — ezzel is meg fog békélni. Mint mondotta, teljes szívvel azon igyekszik, hogy segítsen beépíteni a magyar hazát abba az új világba, amely dübörgő léptekkel közeledik. Az ellene rendezett diáktüntetésekkel kapcsolatban szemére hányta a parlamentnek, a kormánynak, a közoktatásügyi miniszternek, az egyetem rektorának, hogy akik méltán lépnek azonnal akcióba valamennyien, ha egy zsidó egyetemi hallgatónak a legkisebb bántalma történik, nem vették védelmükbe a keresztény nemzeti gondolat jegyében ellenforradalmi politikai érdemeket szerzett professzor megsértett tanszabadságát. Л bölcsészkar dékánja ugyanis a diákok tüntetési szándékára (és a tanév amúgy is hamaros befejeződésére) hivatkozva már 12-én levélben felszólította előadásai beszüntetésére. Azt azonban Bleyer elhallgatta, hogy napokig Németországban tartózkodott, s hogy a tüntetés tényleges kirobbanása 16-án összefüggésben volt ennek ismeretessé válásával, és az ottani denunciáció gyantásával.9 9 Schoen követ május 29-i jelentése szerint Kánya Kálmán külügyminiszter tiltakozott előtte a VDA-nak a Bleyer-üggyel kapcsolatos rendezvényein történt megnyilatkozások miatt. Különösen kifogásolta Benno Graf müncheni, május 23-i előadását, amely a magyar nemzetíségpolitikát bírálva, a közönség nagy tetszésnyilvánítása mellett kijelentette, hogy Magyarországon a német népi eszmét nem lehet többé elnyomni; az ottani németektől nem lehet többé azt kívánni, hogy államhűek legyenek. „A német határ a Balatonnál van. Tőlünk függ, hogy ezt a részt meghódítsuk. Burgenlanddal nem érhetjük be. A német kultúrtalajnak német néptalajjá is kell válnia.” Kánya szerint ez a megfogalmazás arra utal, hogy mértékadó német körök a németséggel kapcsolatos munkában (Deutschtums arbeit) pángermán célokat követnek. Schoen ezzel szemben hangsúlyozta, hogy Graf szavai egy politikailag nem számottevő személyiség magánvéleményét fejezik ki csupán; mértékadó német helyeken senki sem gondol arra, hogy Magyarország függetlenségét bármiképpen is megsértsék. A magyarországi németség kívánságai kizárólag kulturális területre szorítkoznak; Hitler legutóbbi beszéde teljes világossággal kifejezésre juttatta, hogy Németország nem szándékozik más népeket germanizálni.1 00 A magyar külügyminiszternek a VDA-val és különösen Benno Graf müncheni előadásával kapcsolatos panasza miatt Alfred Rosenberg, a nemzetiszocialista párt Külpolitikai Hivatalának (Aussenpolitisches Amt der NSDAP) főnöke, magához rendelte Steinachert, és erélyes figyelmeztetésben részesítette. Rosenberg fellépésének tulajdonítható, hogy a VDA pünkösdi (június 3—5-i) passaui nagygyűlésén semmiféle támadó megjegyzés nem hangzott el Magyarországgal szemben,101 jóllehet, az a ,,népinémet körkép”, amelyet a VDA birodalmi vezetője, Hans Steinacher készített a német kisebbségek helyzetéről, „az állítólag oly németbarát Magyarország” nemzeti elnyomó politikáját ítélte a legsúlyosabbnak Délkelet-Európában. Steinacher a gyűlés szónoki emelvényéről akarta elítélni a „vad izgatást” Bleyer ellen, kijelentve, hogy az egész német nemzet mellette áll.102 Bleyer megütközéssel értesült Steinacher leintéséről, s idegesen 99J. Weidlein: m. 82-85. 100H. A. Jacobsen: Nationalsozialistische Aussenpolitik. 525. l01OL Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel, sz. n./1933. A müncheni magyar főkonzulátus jelentése, 1933. aug. 12. 1 02Eine Volksdeutsche Umschau von Dr. Hans Steinacher (1933). In: H.A. Jacobsen: Hans Steinacher, Bundesleiter des VDA 1933-1937. Erinnerungen und Dokumente. Boppard am Rhein. 1970. 79-80.
