Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 443 jugoszláviai német kisebbségek vezetőivel, Hans Otto Roth-tal és Kaspar Muth-tal, illetve Stefan Krafttal, hogy támogatásukat ehhez biztosítsa.49 Mint a Nation und Staat rámutatott, a nemzetközi politikában egyáltalán nem novum, hogy két kormány megegyezik egymással egy kisebbség kezeléséről. A német birodalom Lengyelországgal, Ausztria Csehszlovákiával, Jugoszlávia Romániával olyan egyezményeket kötött, amelyek az általános kisebbségi joggal ellentétben közelebbi határozatokat tartalmaznak e probléma kezelési módjáról. Egy ilyen egyezmény megadná Magyarországnak az erkölcsi jogot arra, hogy az utódállamokat hasonló egyezményre késztesse, s ezáltal elcsatolt néptársai sorsára közvetlen befolyást szerezzen.50 49Hermann Ullmann: Pioniere Europas. Die volksdeutsche Bewegung und ihre Lehren. München. 1956. 31. Weidlein: i. m. 58. 5IZ Weidlein: i. m. 65-69. A Sonntagsblatt 1933. újévi számában Bleyer az ezeréves, megbonthatatlan magyarnémet sorsközösségről írt cikket: jelenleg is Németország az egyetlen, hatalmas erő, amely Magyarországot megmentheti a szláv veszélytől, amely kiszabadíthatja a francia politika által támogatott kisantant-országok fojtogató gyűrűjéből, amely a kisebbségi kérdésben „teuton daccal” folytatott harcával hozzásegíti Magyarországot is az őt megcsonkító és megalázó béke revíziójához, s a magyar gazdasági élet számára is a német gazdaság „titáni erőfeszítései” hozhatják csak meg a fellendülést. A Németországra utaltságnak ezt a történelmi szükségszerűségét sajnos még nem értik meg a magyar közvélemény széles köreiben, s a magyarországi német kisebbség oly szerény nyelvi-kulturális kívánságai teljesítését is megtagadják, mert fogalmuk sincs arról, hogy a német kisebbségekkel való törődés mennyire áthatja a német közvéleményt, s mily szilárdan épül be a német birodalom politikájába is. Hindenburg birodalmi elnök, és minden német birodalmi kancellár, elkötelezte magát az össznémetség előtt a német kisebbségek védelmére, s az egyes kisebbségek közt nem tesz és nem tehet semmiféle különbséget. A magyarországi német kisebbség jogainak biztosítása igen kedvezően hatna Németország Magyarország iránti barátságára; az el magyarosítására irányuló megátalkodott törekvés viszont igen káros következményekkel járna. A magyarországi németség fennmaradására szükség van, mint közvetítőre, és a súrlódások kiküszöb öl őj éré; népi jövőjéért folytatott harca tehát Magyarország és a magyarság érdekeit is szolgálja. A Sonntagsblatt, ez a szerény kis hetilap, amelyről a magyar sajtó és a közvélemény csak akkor vesz tudomást, ha azt gondolja, hogy szavai kiforgatásával pellengérre állíthatja, kategorikus imperativusként hirdeti: Magyarország és a magyarság számára nincs más út, mint együtthaladni a németséggel.5 1 Kapcsolatkeresés a nemzetiszocialista Németországgal 1933. január 30-án Hindenburg a német nemzetiszocialista párt (NSDAP) vezérét, Adolf Hitlert nevezte ki a birodalom kancellárjává. Ez az esemény legkevésbé sem zökkentette ki Bleyert felfogásának és magatartásának eddigi kerékvágásából. Németország azon belpolitikai erői, amelyekhez kapcsolatai voltak — Zentrumpartei, Deutsch-
