Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
444 TILKOVSZKY LÓRÁNT nationale Volkspartei — részesei voltak Hitler első, koalíciós kormányának; a nemzetiszocialisták viszonyát pedig a német kisebbségek kérdéséhez megnyugtató módon igyekezett tisztázni már 1932 októberében Norbert Gürke cikke a Nation und Staatban, bőven idézve Hitler Mein Kampf-ját, az NSDAP programját, Rosenberg, Darré, Krebs, Feder és más nemzetiszocialisták írásait, a párt birodalmi gyűlésbeli képviselőinek megnyilatkozásait, annak bizonyságául, hogy teljesen tudatában vannak e kérdés jelentőségének, és aktív külpolitikát kívánnak a német kisebbségi kérdésben. Azt hirdették, hogy a párt nemcsak vállalja a kisebbségvédelmi feladatokat, hanem egyedül képes meg is oldani azokat.52 Bleyer számára Hitler hatalomra jutásának napján — mint ekkor kelt, Hans Otto Roth-hoz intézett levele tanúsítja — az volt a fő gond, az elérendő „közvetlen cél, hogy kikényszerítsük a magyar nacionalizmus nyílt állásfoglalását ... A jelenlegi állapot, amely már tulajdonképpen évek óta tart, számunkra egyenesen gyilkos. Idegeink oly feszültek, hogy ez egy fél évnél sem mehet így tovább” — írta.53 1933. február 7-én Hitler fogadta Kánya Kálmán berlini magyar követet, aki átadta neki Gömbös üzenetét. Ez felszólítást tartalmazott a külpolitikai és gazdasági együttműködésre, s kifejezte a magyar kormányfő azon reményét is, „miszerint a kancellár úr befolyását érvényesíteni fogja abban az irányban, hogy az elszakadt területeken levő német kisebbség az ottani magyar kisebbséggel a jövőben szorosabb együttműködést fog folytatni, mint az eddig történt”. Hitler ez utóbbi vonatkozásban kijelentette, hogy a magyar és német kisebbségek együttműködését szükségesnek tartja, de ezt csak bizonyos idő múltán lehet majd elérni, mert idő kell ahhoz, hogy a német politika beidegződött metódusain változtathasson. Helyeselte Gömbös azon javaslatát, hogy minden esetleges differencia barátságos, lehetőleg direkt szóbeli tárgyalás útján intéztessék el a két ország között.54 Február 15—17-én Budapesten ülésezett a békeszerződések revíziójával kapcsolatos kérdések megvitatására létrehozott és már évek óta tevékenykedő német-magyar munkaközösség, amelynek magyar részről Pékár Gyula, német részről előbb Karl Mehrmann, majd pedig Hans Draeger volt a vezetője. A tárgyalások során Pataky Tibor államtitkár szenvedélyesen sürgette a német-magyar kisebbségi együttműködést a kisantantországokban, különösen Csehszlovákiában, Draeger azonban azt válaszolta, hogy a német kisebbségek lavírozni kénytelenek mindaddig, míg világossá nem válik az európai politika irányulása.55 Az a körülmény, hogy a Gömbös-kormányt a kisebbségi kérdés szemlátomást csak a kisantant-országokbeli német-magyar kisebbségi együttműködés szempontjából érdekelte, arra késztette Gratz Gusztávot, hogy a hazai német kisebbség ügyét is szóba hozza a képviselőház külügyi bizottságának február 23-i ülésén. Ez a felszólalás is a magyar kormány állásfoglalásra késztetését célozta, és szintén Németország és Magyarország viszonya szempontjából vetette fel a kérdést, amelynek zavartalanságát maga is fontosnak tartotta, mégis igen lényegesen különbözött Bleyer felfogásától és törekvésétől: míg 5 2Norbert Gürke: Der Nationalsozialismus, das Grenz- und Auslanddeutschtum und das Nationalitätenrecht. Nation und Staat, 1932/1933. évf. 1. sz. 5 3H. Schwind: i. m. 148. 54OL Küm. pol. 168. cs. 21/7. tétel. 306/1933. Kánya jelentése. Berlin, 1933. febr. 8. 5 5 PA AA, Pol, Abt. II. Ung. Politik 2. Bd. 4. Draeger feljegyzése. Berlin. 1933. febr. 24.
