Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM (1932-1933) 439 emberétől, azt várta, hogy épp a magyar nemzeti körök töretlen bizalma birtokában, lépjen fel a német nemzetiségi jogok megvalósítása érdekében.38 38Nation und Staat, 1932/1933. évf. 130—131. Ungarländisches Deutschtum und Gömbös. - Vö. Kónya Sándor: Gömbös kísérlete totális fasiszta diktatúra megteremtésére. Bp. 1968. 39OL Filmtár, 10937. doboz. E 460159-64. Köpke feljegyzése. Berlin, 1932. okt. 26. 4 0 PA AA, Pol. Abt. II; Ung. Politik 6. Bd. 7. Schoen jelentése. Bp. 1932. okt. 27. A kezdeti jelek arra mutattak, hogy a kisebbségi kérdés nagyobb hangsúlyt kap Gömbösnél, mint elődjénél, de a német-magyar külpolitikai együttműködés, nevezetesen a kisantant-országok német és magyar kisebbsége együttműködésének függvényeként. Amikor a német hadügyminisztérium részéről Fischer ezredes hivatalos látogatást tett Budapesten, Gömbös miniszterelnök is fogadta őt. Egyebek közt a kisebbségi kérdésre terelődvén a beszélgetés, Gömbös azt mondotta neki, hogy az Magyarországnak a legnagyobb gondot okozza. Azt kéri, hogy ezen a téren is mutasson a német kormány több megértést a magyar kívánságok iránt, és próbáljanak nyílt eszmecsere során fordulatot elérni. Számít ebben Kurt Schleicher németbirodalmi hadügyminiszter támogatására. Fischer beszámolt budapesti tárgyalásainak erről a vonatkozásáról a Külügyi Hivatalban Gerhard Köpkének is, akinek viszont az volt a véleménye, hogy Magyarországnak kell inkább korlátoznia igényeit, és jobban figyelembe vennie a német érdekeket.39 A budapesti német követnek az új miniszterelnöknél tett látogatásakor Gömbös úgy nyilatkozott, hogy a német kisebbség ügye iránt megértést tanúsít, már csak azért is, mert anyja sváb származású. E kérdés megbeszélését azonban kissé halogatni kívánja, a németmagyar politikai együttműködést célzó igen sürgős kérdések letárgyalását helyezve előtérbe. Schoen annak reményében, hogy a Gömbös-kormány felveszi a tárgyalásokat az 1931. évi magyar memorandumban és az arra adott német válaszban érintett kérdésekről, amelyek elől Károlyi Gyula kormánya elzárkózott, teljesen elutasítóan foglalt állást a magyarországi német mozgalom radikalizálásával szemben. Bleyerrel egyetértett abban, hogy ettől a kísérlettől - ha nem kap hatékony támogatást Németország részéről — csak kudarc várható, de Bleyerrel ellentétben azon a véleményen volt, hogy a német kormánynak nem szabad ezt a támogatást megadnia, mert az rendkívül megterhelné a németmagyar kapcsolatok egészét. Bleyer persze szívesen venné pozíciója alátámasztása szempontjából, ha felelős német helyről pontos direktívákat kapna az általa követendő politikához, de Schoen szerint óvakodni kell ettől: „Véleményem szerint nekünk arra kell szorítkoznunk, hogy türelemmel meghallgassuk az ő többnyire körülményes és időtrabló fejtegetéseit, és biztosítsuk őt teljes bizalmunkról az ő vezetése iránt. Egyidejűleg arra hivatkozhatunk előtte, hogy a birodalmi kormány ragaszkodik a kicserélt emlékiratok felől a magyar kormánnyal folytatandó tárgyaláshoz, és határozott szándéka, hogy fellép a magyarországi németség kívánságai érdekében, abban a mértékben, ahogyan azt az általános politikai szempontok megengedik.”40 A Bleyerrel való beszélgetésre Schoen szerint alkalmat adhat jelenléte az Európai Német Népcsoportok Szövetsége november 27—28-i berlini ülésezésén; nincs azonban adatunk arra vonatkozóan, hogy sor került-e ekkor, s ha igen, milyen szinten, erre a Bleyer által kért megbeszélésre. Magyarország külpolitikai barátsága biztosításának elsődleges érdekei bizonyos tartózkodást ajánlottak német részről nemcsak a magyarországi német kisebbség ügye, hanem a Burgenlandra is fenntartott magyar revíziós igény vonatkozásában is; az érdekelt
