Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
440 TILKOVSZKY LÓRÁNT német szervezetek azonban nem könnyen jutottak erre a belátásra. A VDA osztrák tagozatát (Verband Österreich) képező Deutsche Schulverein Südmark kifogásolta például, hogy a német frontharcosok szervezete, a Stahlhelm, képviseltette magát a magyar Országos Frontharcos Szövetség által rendezett 1932. október 2-i budapesti (4.) frontharcos-napon, ahol a szokásos revíziós megnyilatkozások során Burgenlandot is visszakövetelték. A VDA ügyvezető elnöke, Seebohm ellentengernagy ez ügyben kelt október 21-i átiratára Theodor Duesterberg alezredes, a Stahlhelm helyettes vezetője, november 1-én azt válaszolta, hogy Magyarországgal jóban kell lenni, mert az elsődleges feladat Lengyelország elszigetelése. Ez természetesen nem jelent lemondást Burgenlandról, de Németország jelenleg gyenge. Ha eljön az ideje, akkor „a teljes Burgenlandnak” - tehát Sopronnak és környékének, valamint Pozsonynak is - a német birodalomhoz kell tartoznia. Addig a VDA őrködjék a határokon túli németség felett. Seebohm november 11-i viszontválasza rámutatott arra, hogy a VDA igyekszik is eleget tenni ennek a feladatának — a Magyaroszágra utazókat pl. előzetesen tájékoztató anyagokkal látja el a burgenlandi kérdésre vonatkozóan is —, kívánatos azonban, hogy a Stahlhelm a jövőben távoltartsa magát a magyar revíziós demonstrációktól, mert a burgenlandiakban csalódás támadhat a németországi németség magatartásával kapcsolatban.41 Bleyer, aki hiábavaló kísérleteket tett arra, hogy Gömbös miniszterelnök fogadja, lapjában, a Sonntagsblattban fejtegette, hogy a magyar revíziós törekvések kudarcra vannak ítélve, ha a magyarországi nemzetiségekkel szembeni politikában nem történik gyors és alapvető változás. Igaz, hogy az elcsatolt területeken 3 millió magyar él, de háromszor annyi ott a nem-magyar lakosság, s ha ezek azt tapasztalják, hogy Magyarországon nem a magyar állameszme, hanem a magyar faji eszme szellemében kezelik a nemzetiségeket, a népszavazáskor olyan katasztrófa fogja érni a magyar törekvéseket, amely Mohácshoz és Trianonhoz lesz mérhető. A magyarországi németség nem centrifugális, hangoztatta Bleyer, kijelentette azonban, hogy nem is centripetális, ha azon Gömbös az asszimilációba való belenyugvást érti. Az óvodában, iskolában, a templomban, a levente-foglalkozásokon folyó magyarosítás olyan összefüggő rendszert képez, amely megfosztja gyermekeitől a magyarországi németséget. E helyzettel kapcsolatban 1932. november 20-i cikkében a nagy magyar költőnek, Arany Jánosnak a nemzeti elnyomatás idején, 1851-ben írt, „Ráchel siralma” című allegorikus költeményét idézte, s végezetül utalt az 1930. évi népszámlálásnak a november 15-i lapokból most ismertté vált azon eredményére is, hogy az 1920. évi 551 000-hez képest 479 000-re esett vissza a magyarországi németek száma, tehát 72 000-rel csökkent az utóbbi tíz évben.42 Amikor a budapesti német követ 1932. november 26-án javaslatokat tett a Külügyi Hivatalnak a magyarországi helyzettel kapcsolatban, a kisebbségi kérdés tekintetében azt ajánlotta, hogy a német diplomácia hangsúlyozza a magyarországi német kisebbség iránti németbirodalmi érdeklődés minden centrifugális tendenciától való mentességét, sőt kifejezetten centripetális jellegét: örülnének, ha az elcsatolt területek visszaszerzésével németek százezrei kerülnének ismét Magyarországhoz. Ezek visszacsatlakozási vágya fel-4 1 OL Filmtár, 7066. doboz. Magyar vonatkozású Stahlhelm-iratok a Zentrales Staatsarchiv (Potsdam) anyagából. 4 2 J. Weidlein: i. m. 43-46.
