Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
438 TILKOVSZKY LÓRÁNT — értsd: egyetemet, főiskolát végzett, illetve végző, a bleyeri mozgalomhoz tartozó német fiatalok — egy része is, így név szerint Dr. Faulstich, Dr. Mühl, Rothen titkár, Dr. Kussbach, Greszl káplán, és néhány diák a magasabb évfolyamokon. (Érdekes, hogy e felsorolásból hiányzik Franz Basch neve). Mint láttuk, a Deutsche Arbeitsgemeinschaft legutóbbi, augusztus 20—21 -i ülésén Bleyer már teret engedett a fiatalok radikal izálási törekvéseinek: Rothen, Basch, Kussbach tanfolyama a politikai munkáról és a sejtrendszerű szervezkedésről, ennek kétségtelen bizonyítéka. Schoen követ előtt is azt fejtegette, hogy a mozgalom radikalizálása „múlhatatlannak és elkerülhetetlennek látszik”. Nem tartaná lelkiismeretével összeegyeztethetőnek, hogy mozgalmát az eddigi iránynak megfelelően vezesse tovább; ez esetben teljesen és tökéletesen tarthatatlanná is válna vezető posztja mind a német főiskolás ifjúság, mind az említett németországi és ausztriai szervezetek szemében. De annyira átérzi a mozgalom radikalizálásának veszélyeit, hogy a maga személyében csak akkor vállalná a további vezetést, ha új irányvonalához megkapná a német kormány hatékony — az eddig tapasztaltnál messzemenően aktívabb és közvetlenebb - támogatását. Ellenkező esetben visszalép a vezetéstől, s átadja azt a fiataloknak. Bleyer hangsúlyozta, hogy a mozgalom radikalizálása óhatatlanul nyílt harcra vezet, nemcsak a magyar társadalommal, hanem a magyar hatóságokkal, sőt a kormánnyal is. A jelenlegi „erőszak nélküli terror” (gewaltlose Terror) helyett már nyílt terrort alkalmaznának a német mozgalommal szemben, s ennek hatására mindazok, akiknek okuk van egzisztenciájukért aggódni, visszahúzódnának a mozgalomtól, s az igen gyorsan és elkerülhetetlenül összeomlana, ha önmagára volna kénytelen hagyatkozni. Félreértés ne essék: Bleyer nem a radikalizálás ellen szól, amikor a veszélyeket ecseteli, hanem amellett érvel, hogy elengedhetetlenül szükséges hozzá Németország erélyes támogatása. Csak egy, a német birodalom által hathatósan támogatott radikalizált német mozgalom állhat ellen a magyarországi asszimilációnak. A budapesti német követhez intézett levele végén Bleyer azt a kérést terjesztette elő, hogy a magyarországi németség oly kritikussá vált kérdését Berlinben kifejthesse „egy felelős és mértékadó birodalmi hely előtt”, Schoen jelenlétében, és az Európai Német Népcsoportok Szövetsége elnökségével érintkezésben.3 7 A mozgalom kilátásai Gömbös kormányra kerülése nyomán Gömbös Gyula kormányra kerülése, aki mint magyar fajvédő, régóta Bleyerék mozgalma ellenfelének számított, határozottan kedvezőtlen fejlemény volt a radikalizálási törekvés várható visszahatása szempontjából. Az új miniszterelnök október 5-i bemutatkozó beszéde a kormánypárt előtt a magyarországi kisebbségek vonatkozásában azt hangsúlyozta, hogy ügyüket éppúgy szívén viseli, mint a magyar fajét, s barátjuk kíván lenni mindaddig, míg nem jelentenek a nemzet egységét veszélyeztethető centrifugális erőt. A Sonntagsblatt október 9-i számában Johann Faul-Farkas tagadta a magyarországi németség részéről centrifugális tendenciák létezését, és Gömböstől, mint a tettek 37PA AA. Pol. Abt. II. Ung. Politik 6. Bd. 7. Bleycr levele Schoen követhez. Bp. 1932. okt. 3.
