Századok – 1979
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: Törekvések a magyarországi német mozgalom radikalizálására (1932–1933) 421/III
Tilkovszky Lóránt: TÖREKVÉSEK A MAGYARORSZÁGI NÉMET MOZGALOM RADIKALIZÄLÄSÄRA (1932-1933) A mozgalom „holtpontja” Károlyi Gyula kormánya idején A magyarországi német kisebbség nemzetiségi jogai fokozatos, óvatos érvényesítésére Bethlen politikája keretében megindult folyamat az 1920-as évek végére elakadt, és felerősödött a magyar társadalom soviniszta erőinek befolyása. Ezek azzal érveltek, hogy a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület nemzeti öntudatosító tevékenysége, s a kisebbségi népiskola-rendszer megkezdett kiépítése kockára teszi a trianoni országterület viszonylatában már jelentősen előrehaladt asszimiláció eredményeit, anélkül hogy legkevésbé is realizálódnának azok a revíziós kisebbségpolitikai várakozások, amelyeket a kormány ehhez az „engedményes” nemzetiségpolitikához fűz. A weimari Németország, amelynek nemcsak sajtója és a külföldi németséggel foglalkozó társadalmi szervezetei, hanem hivatalos diplomáciája is a magyarországi német kisebbség helyzetének kielégítő rendezését sürgeti, egyáltalán nem honorálja a magyar kormány ez iránti készégét azzal, hogy a kisantant-országok német kisebbségeit az ottani magyar kisebbségekkel való együttműködés érdekében megfelelően befolyásolja. Márpedig ellenszolgáltatás nélkül tenni nemzetiségpolitikai engedményeket - felelőtlen, hazafiatlan cselekedet, egy megcsonkított nemzet egységének öngyilkos bomlasztása e felfogás szerint. Ennek ódiumát óvakodott magára venni a katolikus egyház, amelyre mint a német községek népiskolái túlnyomó többségének fenntartójára, a német anyanyelv bevonásával a vegyes tannyelvű oktatás bevezetése hárult, s ebben az atmoszférában a kormány sem érezte magát elég erősnek, hogy megkövetelje tőle ennek végrehajtását. Az a körülmény, hogy formálisan a német kultúregyesületen belül, de valójában az attól való függetlenségét megőrző Sonntagsblatt köré tömörülve, Jakob Bleyer és Guido Gündisch* vezetése alatt egy külső, németországi segítségre támaszkodó, és a kisantantországok német kisebbségi vezetőivel is titokban együttműködő irányzat igyekezett *Tekintettel arra, hogy tanulmányunk témája kifejezetten a magyarországi német mozgalom, az abban szereplők neveinek írásmódját illetően azt az eljárást követjük, hogy a magukat önérzetesen németnek valló és mint német nacionalisták szerepet vállaló személyek nevét németes formában (Jakob Bleyer) írjuk, tekintet nélkül arra, hogy mint magyarországi egyetem tanára, parlamenti képviselő stb. magyar fórumok előtt a magyar írásmódnak megfelelően használták nevüket (Bleyer Jakab). Ehhez következetesek maradunk akkor is, ha a német nacionalista mozgalom egyik-másik öntudatos résztvevőjének magyarosított vezetékneve volt, vagy ahhoz esetleg még kifejezetten magyar jellegű keresztnév is járult (pl. Árpád Török). Magyaros írásmódot tartunk viszont indokoltnak azokban az esetekben, amikor német származású, német nevű, de magyarosodott, magyar öntudatú személyek vesznek részt a magyarországi német mozgalomban, elsősorban nem a német, hanem a magyar nemzeti szempontokat tartva szem előtt (Gratz Gusztáv, Steuer György, Bonitz Ferenc stb.) 4 Századok 79/3
