Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
36 ZSIGMOND LÁSZLÓ tennivalója sincs többé - tehát újabb, megoldhatatlan ellentmondás.”268 Erőszakolt konstrukciói ellenére nem vesztheti el jelentőségét olyan filozófia, amelynek valóban volt történeti jelentősége és nem tekinthető a múlténak addig, amíg kritikailag le nem küzdötték. Érdemes ezzel kapcsolatban újból Engels szavait idézni: „ .. . a hegeli iskola felbomlott, de a hegeli filozófiát nem küzdötték le filozófiailag. Strauss és Bauer, mindketten egy-egy oldalát ragadták ki és polémikusán a másik oldal ellen fordították. Feuerbach áttörte a rendszert és egyszerűen félredobta. De nem lehet egy filozófiát úgy elintézni, hogy egyszerűen hamisnak jelentjük ki. És olyan hatalmas művet, amilyen a hegeli filozófia, amely a nemzet fejlődésére olyan óriási befolyást gyakorolt, nem lehetett azáltal kiküszöbölni, hogy csupáncsak semmibe vesszük. A hegeli filozófiát a saját értelmében kellett megszüntetve megőrizni (»aufheben«), vagyis abban az értelemben, hogy formáját kritikailag megsemmisítjük, de az általa nyert új tartalmát megmentjük.”269 A Saint-Simon-i ihletésű pozitivizmusnak - Comte-ot is beleértve — az első szakaszban komoly szerepe volt a munkásmozgalom tudományos elmélete formálódásában2 70 , és ez arra kötelez mindenkit, hogy kellő tisztelettel foglalkozzon olyan gondolatrendszerrel, amelyben, Hegelhez hasonlóan, „a konstrukciók . .. művének csak keretei és állványai; ha nem torpanunk meg itt szükségtelenül, hanem mélyebben behatolunk a hatalmas építménybe, akkor számtalan kincsekre bukkanunk, amelyek máig is megtartották a teljes értéküket”.271 Az értékeknél maradva és közülük első helyre helyezvén, sok minden egyéb mellett, a tudományosság, az elmélet és filozófia igényét, úgy hangsúlyozni kell Comte jelentőségét, mert éppen az ő személyéhez és munkásságához fűződik olyan és nemcsak a laikus, hanem a tudományos közvéleményben is uralkodóvá vált leegyszerűsítés, hogy a pozitivizmus egyet jelent az empíriával, a részletekbe való elmerüléssel, az általánosításoktól való tartózkodással, az elméleti következtetésektől való idegenkedéssel stb. Elég ezzel kapcsolatban uralni Comte-nak — Saint-Simon megbízásából ugyan, de saját nézeteit is tolmácsoló - tanulmányára, amely 1822-es keltezéssel a pozitivizmus első rendszeres összefoglalását tartalmazta.272 Érdemes utalni arra a hatalmas erőfeszítésére, amellyel a Philosophie positive-ben a tudományok azon rendszerezésére törekedett, amely korszerű filozófiai koncepciónak elengedhetetlen feltétele volt. „A múlt század végén, a francia materialisták után, akik túlnyomóan mechanikusok, felmerült az a szükséglet, hogy a régi Newton-Linné féle iskola egész természettudományát enciklopédikusán összefogják, és ketten a legzseniálisabbak közül láttak neki ennek, Saint-Simon (nem fejezte be), és Hegel Most, amikor az új természetszemlélet alapvonásaiban kész, ugyanez a szükséglet érezteti magát és kísérletek vannak ebben az irányban” - írja Engels.273 Igazságtalan ugyanakkor Engels Comte irányában, kijelentvén, hogy legfeljebb lemásolta Saint-Simon gondolatait és semmiképpen sem tekinthető az enciklopédikus természettudomány-rendszerzés szerzőjének.2 74 Comte-ot csak zárójelben említi meg 2 6 8 Uo. 18. 26*Uo. 22-23. 2 7 ° Engels: Anti-Dühring. 254. 2 71 Engels: Feuerbach. 17-18. 2 7 2 Zsigmond: Saint-Simon. 192-220. 2 7 3 Engels: Anti-Dühring. 519. 2 7 4 Uo. 520.
