Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
406 A. SAJTI ENIKŐ rozat a forradalmi előkészítő munka meggyorsítását „a munkás-paraszt blokk széles körű kezdeményező alkalmazásának” útját. A JuKP nemzetiségi politikáját elemző rész rámutat arra, hogy forradalmi célját a párt csak akkor érheti el, ha már most felveti valamennyi elnyomott nemzet önrendelkezési jogát egészen az elszakadásig. „Ez azt jelenti: a kommunisták kötelessége, egyrészt, hogy az elnyomott nemzetek kizsákmányolását a nagyszerb hatalmonlévők részéről a leghatározottabban visszautasítsa, másrészt e nemzetek minden arra irányuló követelését, amely önrendelkezési joguk korlátozása ellen van, segíteni kell. .. 09 Az általános megfogalmazáson túl immáron konkretizálja is ezeket a követeléseket: segíteni kell például a községi önkormányzat, a saját iskolák, a független bíróságok, a területi autonómia gondolatát. összehasonlítva a plénum és a Komintern V. kongresszusának célkitűzését, megállapítható, hogy a plénum már nem említi Horvátország, Szlovénia és Makedónia kiválását, hanem a területi autonómiára és azok „nemzeti államok föderatív egyesülésévé” történő kiszélesítésére helyezte a hangsúlyt. Mint alapvető jelszó, „amely a nemzeti kérdés tekintetében magába foglalja annak teljes megoldását”, megmaradt a munkásparaszt köztársaságok balkáni föderációjának gondolata. A szerbek, horvátok és szlovének nemzeti egységét helyesen minősíti legendának, melyet le kell leplezniök a kommunistáknak, mint „a nemzeti elnyomás politikájának álarcát”. A határozat, miközben helyesen, bár név nélkül bírálta a Markovió-csoport álláspontját, átvette azt a Sztálin által leegyszerűsített tételt, amely szerint: „A nemzeti kérdés oka és lényege nem a kapitalista konkurrencia-harc, hanem a parasztkérdés, s a nemzeti mozgalmak fő alapját, különösen Jugoszláviában, a parasztmozgalmak alkotják/11 10 A KI VB kibővített plénuma a forradalmi és alkotmányos orientáció közötti különbséget abban határozta meg, hogy bár a kommunisták nem zárkózhatnak el a jugoszláv alkotmány revíziójáért vívott, akár parlamenti harctól sem, mégis azt emelte ki, hogy a kérdés ilyen úton történő megoldása csupán reformista illúzió.111 A határozat ezután rátér a helyes taktika kialakítására, melynek érdekében „a JuKP köteles konkrétan megvizsgálni és tekintetbe venni azon osztályok és rétegek érdekeinek különbségét, melyek részt vesznek ezekben a mozgalmakban”. Mivel mindaddig, amíg nem lesz közvetlenül forradalmi helyzet, a nemzeti mozgalmak vezető rétege (a horvát és szlovén burzsoázia jelentős része, a makedóniai és boszniai bégek) nem fog aktív, határozott harcot folytatni a nemzeti szabadságért. Ezért a kommunistáknak ezeknek a rétegeknek a politikáját — beleértve Radiéot is — állandóan bírálni kell, erejüket e mozgalmak parasztságának és munkástömegeinek megnyerésére kell koncentrálni, egy önálló proletár nemzeti politika kialakítására. 109Uo. 110Uo. 434. 11‘Uo. 435. A határozat ezen része végül név szerint is bírálta íivota Milojkovié nézetét. Milojkovié szerint mindenféle nacionalizmussal szemben fel kell lépniük a kommunistáknak. Ez a nézet „nemcsak opportunista, de objektíve a nagyszerb burzsoázia nacionalista politikájának használ”. Figyelmeztet a különböző nemzetek kommunistáinak differenciált taktikájára. Azaz, a horvát és szlovén burzsoázia nacionalizmusát elsősorban a
