Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 405 rendszerének instabil és aránylag könnyen összeomló tagja”, állapítja meg a határozat első mondata. Ennek bizonyítékait az uralkodó osztályok politikai erőviszonyai állandó átcsoportosulásában, kormányzási és harci módszereik hirtelen változásaiban, az állandó katonai összeesküvésekben, népi felkelésekben, a nemzeti és parasztkérdés megoldatlanságában stb. látja. Éppen ezért lehetőség van a forradalmi munkásosztály, a parasztság és az elnyomott nemzetek harcának összekapcsolására.105 Megjelöli ennek útját is: a „ monarchiáért, az állami egységért és a kapitalista osztály diktatúráért" burzsoá jelszavakkal szembe kell állítani „a köztársaságért, a centralista államberendezkedés ellen, a kapitalista osztályuralom ellen, a munkás-paraszt hatalomért" jelszavát. A plénum a következő megfogalmazásban foglalt állást a nemzetközi, de a jugoszláv kommunista mozgalmat is élénken foglalkoztató kérdésben — van-e forradalmi helyzet: „Perspektívájában a politikai helyzet fejlődése nem a burzsoá demokrácia felé halad, hanem a forradalom fejlődéséhez. A kapitalizmus ideiglenes stabilizációja, amely Közép- és Nyugat-Európában bekövetkezett, vitássá tette ezt a fejlődést, de nem változtatott annak forradalmi irányán. .. Habár Jugoszláviában a helyzet nem közvetlenül forradalmi, . . . még mindig megvan a lehetősége egy olyan eseménynek, amely a forradalmi helyzet közvetlen kezdete lehet.”106 Ezért a kommunisták kötelessége, hogy a forradalom irányába végezzék munkájukat, hogy a különböző nemzetek demokratikus erőit egységes harci frontba egyesítsék a nagyszerb diktatúra ellen. De nem a kommunisták feladata — folytatódik a határozat —, hogy a munkás- és paraszttömegek körében különféle illúziókat keltsenek a demokratikus reformokat illetően, vagy hogy „pacifista és legalista (békülékeny és alkotmányos) tévhiteket támogassanak”.107 Az általános helyzet elemzése végül ismét hangsúlyozza, hogy „a jugoszláviai helyzet nem a forradalmi előkészítő munka halogatását kívánja egy kedvezőbb idő érdekében, hanem ellenkezőleg, e munka meggyorsítását, elmélyítését, e munka kiszélesítését a dolgozó nép széles tömegeire támaszkodva, a munkás-paraszt blokk széles körű, kezdeményező alkalmazásának útján, valamint e munkának az egész balkáni kommunista tevékenységgel történő szoros összekapcsolásával és koordinálásával a Balkáni Kommunista Föderáció egyesült vezetésével.”1 08 A határozat a nemzetközi és a jugoszláviai politikai helyzet realitásából indult ki akkor, mikor megfogalmazta: nincs közvetlen forradalmi helyzet Jugoszláviában. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „még mindig megvan a lehetősége egy olyan eseménynek, amely a forradalmi helyzet közvetlen kezdete lehet”. Ezzel függhet össze, hogy „a köztársaságért, a centralista államberendezkedés ellen, a kapitalista osztályuralom ellen, a munkás-paraszt hatalomért” jelszavában két stratégiai cél torlódott össze. Ennek alapján polemizál a határozat, bár név nélkül, a Markovié és hívei által képviselt „kivárást” taktikával, mely végső soron az általuk is hangsúlyozott végső cél, a győztes proletárforradalom szempontjából zsákutcát jelent. Ezzel állítja szembe a hatá-105Uo. 430. 106Uo. 432. 107Uo. 432-433. 108Uo. 433. 3 Századok 79/3
