Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
A COMTE-I POZITIVIZMUS SZÍNEVÁLTOZÁSA 35 ban - .. . Grün úr . . . nemcsak Stein tévedéseit másolta le, hanem Steinnek határozatlan szövegezésű passzusaiból újakat is gyártott. Hogy palástolja, csak a legkiugróbb tényeket emeli ki, de megfosztja őket tényjellegüktől, amennyiben kiszakítja őket mind a kronológiai összefüggésből, mind egész motivációjukból és még a legszükségesebb középtagokat is kihagyja.”260 Nem pusztán a tudományos etika követelményeiről volt szó, hanem arról, hogy az ún. igaz szocialisták nem értették meg Saint-Simon egyik alapgondolatát, éspedig azt, hogy „az eddigi történeti fejlődés folyamatnak a jelenlegi társadalomban meglevő eredményeire alapozza posztuláturnát”.2 61 Éppen a társadalmi valóságból való kiindulásnak igénye növelte Marx és Engels szemében Saint-Simon jelentőségét, és tette lehetővé számukra, hogy „megszüntetve-megőrizve” jussanak túl a hegeli örökségen. Érdemes ezzel kapcsolatban hivatkozni Engelsnek 1845-ben írt Fourier töredékes munkája a kereskedelemről című cikkére. Steinnek Der Sozialismus und Kommunismus des heutigen Frankreichs. Ein Beitrag zur Zeitgeschichte című munkáját bírálva Engels többek között azt kifogásolta, hogy a szerző az ún. francia szocializmust és kommunizmust meghaladottnak nyilvánítva a maga módján „felemelve-megszüntette”.262 „Persze eszébe sem jut - hangzik Engels ellenvetése -, hogy némileg megismerkedjék a felemelve-megszüntetendő dolgokkal, hogy szemügyre vegye Fourier-t, Saint-Simont, Owent és a francia kommunistákat . . . ”263 Saint-Simon és iskolája - Comte-ot is beleértve — nagy szerepet játszott abban, hogy Marxnak és Engelsnek sikerült úgy leszámolniok „egykori filozófiai”264 lelkiismeretükkel, hogy a hegeli gondolatrendszerből egyrészt meg tudták menteni mindazt, ami értékes, másrészt túljutva Feuerbachon is, felküzdötték magukat a korszerű materializmus szintjére.2 6 5 Mindehhez olyan szemléletre volt szükség, amely mutatis mutandis követendő a pozitivizmus értékelése esetében is, még akkor is, ha főleg Comte-ot illetően, gyakoribbak a negatív vagy éppenséggel pejoratív ítéletek. Helyesebb és teljesebb kép alakul ki, ha a pozitivizmust mint a 19. század egyik legnagyobb hatású filozófiáját a maga egészében tekintjük, éspedig Saint-Simon elsősége alapján. Nem elvont kérdésről van szó ugyanis abban a vitában,266 hogy kit illet meg az alapvetés érdeme, hanem arról, hogy a Saint-Simon-i gondolatrendszert olyan egésznek kell tekinteni, amelyből a saint-simonista és a comte-i ág kisarjadt. Saint-Simon sem járhatott jobban, mint Hegel „mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, mert kénytelen volt rendszert csinálni, egy filozófiai rendszernek pedig a hagyományos követelmények szerint abszolút igazsággal kell záródnia.”267 Éppen ezért — folytatja a gondolatmenetet Engels — „minden filozófusnak éppen a »rendszere« múlékony, mégpedig éppen azért, mert az emberi szellem szükségletéből fakad: az összes ellentmondások kiküszöböléséből. De ha az összes ellentmondásokat kiküszöböltük, akkor elérkezünk az úgynevezett abszolút igazsághoz, a világtörténelemnek vége van, és mégis folytatódnia kell, habár semmi 3* 2 6 0Marx-Engels: Német ideológia. 494. 261 Uo. 474. 2 6 2Marx-Engels Művei. II. 565. 26 3Uo. 565. 2 6 * Engels: Feuerbach. 7. 26 5Uo. 17-23., 29-38., 51-62. 2 6 6Zsigmond: Saint-Simon. 7-19., 264-284. 2 6 7Engels: Feuerbach. 15.
