Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
404 A. SAJTI ENIKŐ Sztálin egy későbbi cikkéből, amely a Bolsevik 1925. június 30-i, 11 — 12-i számában jelent meg, arra következtethetünk, hogy Markovié teljes mértékben elfogadta Oroszország Kommunista Pártjának a Kominternben elhangzott álláspontját, s a köztük lefolyt vitát csupán „félreértésre”, fordítási hibára vezette vissza.101 Önkritikáját kétségtelenül Sztálin és az OKP óriási tekintélye is inspirálhatta — ugyanakkor Markovié politikai gyakorlatától az ilyen lépések korábban sem voltak idegenek. Gondoljunk csak a JuKP határozatainak megszavazására, majd Markoviénak e határozatokkal ellentétes megnyilvánulásaira, tetteire. 101Z В. Стальин: J olii ]еданпут о националном путан]у- Поводом СемиЙевог чланка (1925 г.). Историйки архив. 424-429. ,02Uo. 429. 103А „vagy függvény, vagy alap” kérdésfelvetés ugyanakkor helytelen, merev. Lenin ezzel kapcsolatos írásai arról tanúskodnak, hogy az önrendelkezést mindenekeló'tt a demokráciáért és a szocialista forradalomért folytatott harc részének kell tekintsék a proletárpártok. Vö. V. I. Lenin: Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. Művei 20. k. 3-37. - A szocialista forradalom és a nemzetek önrendelkezési joga (Tézisek). Művei 22. k. 145-160. - Az önrendelkezés körülfolyó vita eredményei. Uo. 334-377. 104 Резолуци|а V проширсног пленума Извршног комитета Комунистичке Интернационале о зугословенском питаьу. Истори)ски архив. 430 442. Ez a cikke tartalmazza sokat idézett szavait Jugoszlávia államhatárairól is. A nemzetközi momentum szerepe kapcsán említi; „Tény, hogy maga a jugoszláv állam, mint a két alapvető imperialista koalíció harcának eredménye jött létre, hogy Jugoszlávia nem ugorhat ki az erők nagy táncából, melyet az imperialista hatalmak ma körülötte járnak. ... Ma a helyzet általában nem olyan, hogy a nemzetközi helyzetben bekövetkező bizonyos változások mellett a távoli jövőben lehetővé válik a népek önrendelkezési joga aktualitásának elismerése — azt ma perspektívájában, szükség esetén a burzsoá demokraták elismerhetik. Most nem ilyen a helyzet, hanem olyan, hogy a jugoszláv állam jelenlegi határai, melyek háborúk és erőszak következményeként alakultak ki, nem képezik kiinduló pontját és törvényes alapját a nemzeti kérdés megoldásának. (Kiemelés tőlem, S. E.) Egyik következik a másikból; a nemzetek önrendelkezésének kérdése, azaz Jugoszlávia határainak megváltoztatása, amely halványan körvonalazódik a távoli jövőben, vagy függvénye, vagy alapja a nemzeti programnak.1 02 Mindenesetre világos, hogy az önrendelkezés jogának pontja nem lehet egyszerre a jugoszláv kommunista párt nemzeti programjának függvénye is, alapja is. ”103 Sztálin itt véleményünk szerint nem Jugoszlávia szétdarabolásának, önálló államokra bomlásának gondolatát fogalmazta meg. Nincs okunk feltételezni ugyanis, hogy a két cikk megjelenése között eltelt rövid időszak alatt feladta volna az ország föderatív átalakításáról vallott nézetét. Sztálin itt arra utalt, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom nem ismeri el a versailles-i határokat — ami nem kevés gondot okozott az adott országok kommunista pártjainak gyakorlati munkájuk során. A jugoszláv bizottságban és a sajtóban, a nyilvánosság előtt lefolyt vita után a KI VB V. kibővített plénuma 1925 áprilisában határozatot fogadott el a jugoszláv kérdésről.104 A határozat a balkáni helyzet általános elemzéséből indult ki; „Mint valamennyi balkáni állam általában, s Jugoszlávia különösen, az európai kapitalista országok jelenlegi
