Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
34 ZSIGMOND LÁSZLÓ A negyvenes évek derekára kialakult helyzet első áldozata maga Comte és találóan jellemezte sorsát egyik életrajzírója, amikor megjegyezte, hogy Comte első temetője saját rendszere lett.2 54 Küldetésétől megszállottan Comte az ún. hygiene cérébrale, 2 5 5 vagy ahogyan másképpen is nevezte: hygiene mentale, azaz szellemi higiéné alapján éveken keresztül távoltartotta magát olyan olvasmányoktól, amelyek gondolatrendszere kialakítását zavarhatták volna. Az ún. szellemi higiénét nemcsak a maga, hanem mások számára is követendőnek tartotta és a pozitivizmus dogmája elkészültével párhuzamosan állította össze a tájékozódáshoz, valamint a gondolkodáshoz alapul és keretül szolgáló ún. pozitivista könyvtárt, amely az olvasandó munkák számát ötszáz példányra korlátozta.256 2 5 4 Gouhier: Comte. 10. 2 5 s Comte: Philosophie positive. VI. 34. 2 5 6 Uo. 405. — Vö.: az 556-ik oldal után a függelékben közölt listával. 2 51 Engels: Anti-Dühring. 24. 2S8Uo. 24. 2 5 9Zsigmond: Saint-Simon. 56-64., 76-117. * Felmerül a kérdés: szubjektív vagy objektív tényezőkben keresendő-e a magyarázat. Szubjektív tényezők természetszerűen közrejátszottak, de csakis az objektív tényezők figyelembevételével lehet magyarázatot találni a fejleményekre. Az objektív tényezők közé tartozik a korszellem általában, de azon belül és túl a filozófiai rendszereknek tulajdonított különleges szerep. A filozófiai igény a kor jogosult követelménye volt és annak Hegel mellett — írja Engels — Saint-Simon tett eleget, mint a 19. század egyik „legegyetemesebb koponyája”.2 5 7 A Saint-Simon-i filozófia hasonló feladatra vállalkozott, mint a hegeli filozófia, „amely az egész természeti, történelmi és szellemi világot első ízben — és ez a nagy érdeme — ábrázolta folyamatnak, vagyis állandó mozgásban, és megkísérelte, hogy e mozgásban és fejlődésben a belső Összefüggést kimutassa. E nézőpontból az emberiség történelme többé nem értelmetlen erőszakcselekedetek vad zűrzavaraként jelent meg — amelyek a most megérett filozófus-ész bírói széke előtt mind egyaránt elvetendők, és amelyeket legjobb mihamarabb elfelejteni —, hanem magának az emberiségnek a fejlődési folyamataként, s a gondolkodás feladata most az lett, hogy e folyamat lassú, fokozatos menetét minden tévútján át nyomon kövesse és minden látszólagos véletlenségen keresztül kimutassa belső törvényszerűségét.”2 5 8 Hozzá lehet és kell tenni, hogy Saint-Simon már a korabeli tudományosságra támaszkodó materializmus vagy ahogyan ő nevezte, a fizicizmus259 alapján próbálta megválaszolni a kérdéseket. Innen a fiatal Marx és Engels nagy érdeklődése a Saint-Simon-i illetve, a saint-simonista nézetek iránt és éles kirohanásaik mindazok ellen, akik másodkézből kölcsönzött és saját maguk igazolását szolgáló érvelésekkel intézték el Saint-Simont és a saint-simonizmust. A Német ideológia című munkájukban Marx és Engels egész fejezetet szenteltek Saint-Si mon és a saint-simonizmus védelmének az ún. igaz szocialisták egyik képviselőjével: Kari Grünnel szemben. „Az egész saint-simonista irodalomból — hangzik a bírálat - Grün úrnak egyetlenegy könyv sem volt a kezében. Fő forrásai: mindenekelőtt, a mélyen megvetett Lorenz Stein . .. — hangzik a megállapítás, majd így folytatódik a továbbiak-
