Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
392 A. SAJTI ENIKŐ Mivel a párt úgy véli, hogy a tényleges önrendelkezést (ti. amely nem a nemzeti burzsoáziák megegyezése révén, a nemzet dolgozó tömegei ellen jön létre) csak a parasztság, a középrétegek és munkásosztály együttes harcával lehet megteremteni, s létre kell hozni egy hatalmas munkás-paraszt blokkot. „A munkás-paraszt kormányok megteremtése és önkéntes egyesülésük munkás-paraszt köztársaságok szövetségébe a hatalom egyetlen formája, amely véglegesen megoldja majd a nemzeti kérdést, és valamennyi nemzet dolgozó népét megvédi a burzsoázia machinációitól, amely arra törekszik, hogy kiegyezzen a dolgozó nép kárára.”59 59Uo. 60Uo. 72-73. Kucovlahok nem pravoszláv vallású, római eredetű néptöredék Makedóniában. 61 Uo. 73. A határozat további részében a pártnak a nemzetiségekkel és Makedóniával kapcsolatos állásfoglalásáról olvashatunk, bár a III. országos értekezlet külön határozatot is elfogadott a makedón és trák kérdésről. Mivel az imperialista békeszerződések „a Júliái területen horvátokat, szlovéneket hajtottak az olasz imperializmus jármába, a Vajdaságban pedig kompakt magyar tömegeket, németeket és románokat, Makedónia nagy részében pedig törököket, albánokat, bolgárokat és kucovlahokat hajtottak a szerb burzsoázia elnyomása alá”, az NRPJ „harcolni fog, hogy a nemzeti kisebbségeknek a teljes politikai és polgári egyenrangúság mellett biztosítsák az anyanyelv használatának korlátlan jogát minden hatalmi szervvel történő érintkezésben, a gyermekek kötelező iskoláztatását anyanyelvükön, valamennyi állami iskolában és a legteljesebb lelkiismereti szabadságot”.60 Tehát konkrét program fogalmazódott meg a Jugoszláviához került nemzetiségekkel kapcsolatban — először a JuKP történetében. Egy olyan program keretében történt mindez, amely helyesen kapcsolta össze a társadalmi haladás gondolatát Jugoszlávia nemzeteinek, nemzetiségeinek valós érdekeivel. A nemzetiségi és vallási ellentétek összefonódásának felismerése húzódik meg, legalábbis a nemzetiségek esetében, a „legteljesebb lelkiismereti szabadság” követelése mögött. Különös jelentőséggel bírt ez egy olyan országban, ahol a vallási hovatartozás gyakran nemzeti-nemzetiségi hovatartozást is takart. A konferencia nemzetiségekre vonatkozó határozatának jelentőségét fokozottan emeli ki az a bel- és külpolitikai háttér, melyet röviden az állampolitikai rangra emelt nagyszerb sovinizmus és egyéb nacionalizmusok, valamint a környező államok egyre agresszívabbá váló irredentizmusában jelölhetünk meg. A határozat a továbbiakban hangsúlyozta a szövetségesek kérdésének fontosságát, elsősorban a parasztság és mozgalmainak segítségét, „azon az alapon, hogy a nemzeti szabadságért vívott harcot összekapcsolja a társadalmi felszabadulással és a munkás-paraszt köztársasággal”. Emellett a párt „mindig meg fogja őrizni teljes önállóságát, kiemeli elvi álláspontját, és fellép a munkásosztály és az egész kizsákmányolt dolgozó nép sajátos érdekeiért”.61 A szerb nép közötti agitáció során különös hangsúlyt kell fektetni annak hangoztatására, hogy nem lehet szabad az a nép, mely más népeket elnyom.
