Századok – 1979
Tanulmányok - A. Sajti Enikő: Útkeresés. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségpolitikai koncepciójának formálódása az 1920-as években 375/III
A JuKP NEMZETISÉGPOLITIKAI KONCEPCIÓJA AZ 1920-AS ÉVEKBEN 393 Makedónia, Trákia kérdését, éppen fontossága miatt - mint erre már utaltunk -, külön határozatban elemezték, rámutatva e térségek stratégiai, politikai fontosságára.6 2 „Makedónia birtoklása, földrajzi helyzeténél fogva, biztosítja az egész Balkán-félsziget feletti uralmat. Ezért ez a föld mindig hódító törekvések tárgya volt, mind az érdekelt imperialista hatalmak, mind a szomszédos balkáni országok részéről.” Az erőszakos beavatkozásra az okot mindig Makedónia lakosságának kevert összetétele adta, ahol egyetlen nemzetiség sincs abszolút többségben. Ezért bármely ország uralma Makedónia felett nemzeti rabságot jelentett Makedónia lakosságának többsége számára. Ez nemzeti mozgalmakat hívott életre, erős autonomista törekvésekkel, melyeket az érdekelt államok támogatnak és saját céljaikra használnak ki.63 6 2 Резолушча о македонском и траки]ском питаньу. Исторщски архив. 74—77. 63Uo. 74. 64Uo. 75. 6 5Protokoll des V. Kongress der Kommunistischen Internationale. 658. A makedóniai és trákiai népek harcának természetes szövetségesei a munkásosztály és azok pártjai az egyes balkáni országokban - mivel e népeknek a nemzeti elnyomáson túl a nagybirtok, a tőke és az uzsora igáját is viselniük kell. „Csak az autonóm Makedónia és Trákia megteremtése és a többi balkáni országgal egy föderatív balkáni köztársaságba történő egyesülésük biztosítja örökre a békét a balkáni népek között. Ez teremti majd meg gazdasági fejlődésük kedvező feltételét, biztosítja létezésüket és politikai függetlenségüket.”64 A nemzeti, politikai és gazdasági felszabadulás — fejeződik be a határozat — ezzel a közös harccal, a munkás-paraszt hatalom kivívásával érhető el. A III. országos értekezletet joggal nevezhetjük történelmi jelentőségűnek a párt eszmei, politikai fejlődését, s a nemzeti-nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontját tekintve. Egy olyan program születésének vagyunk tanúi, mikor a jugoszláv kommunisták többsége, a Komintern ösztönzése és elvi-ideológiai segítségével, határozottan felismerte egyrészt azt a tényt, hogy munkájukat egy soknemzetiségű Jugoszláviában kell végezni — még ha ezt bizonyos korábbról ismert formulákból vezette is le. (Ti. megvoltak az egységes nemzetté válás objektív lehetőségei, az az ismert okok (nagyszerb hegemónia) miatt nem következett be.) Ebből az új felismerésből aztán valóban lenini értelemben vonták le a következtetéseket. Szervesen kapcsolták össze a nemzeti kérdés és társadalmi haladás gondolatát — a munkás-paraszt hatalom jelszavát az egyenjogú népek föderációjával. Filip Filipovié (BoSkovié) joggal állapíthatta meg a KI V. kongresszusán a nemzeti kérdés vitájában történt hozzászólásában: „Az utóbbi időben pártunk a leninizmus szellemében foglalkozott a nemzeti kérdéssel. Arra a megállapításra jutott, hogy az elnyomott népek kérdése megoldható ezen népek imperializmus elleni harcának, a népek valódi egyenlőségéért és önálló államiságukért vívott küzdelmének támogatásával.”6 5 Óriási előrelépés történt a nemzeti mozgalmak megítélésében és a pártnak e mozgalmakhoz való viszonyában, melyet kétségkívül a nemzeti-nemzetiségi kérdés egyre markánsabb jelenléte inspirált. Már nem úgy jelennek meg, mint az „osztályharcot zavaró”, másodrendű ügyek, hanem szoros összefüggésben a társadalmi haladással, tehát az osztályharccal. A Komintern rugalmas politikai irányvonalára épülő nemzetiségpolitikai határozat, a munkás-paraszt kormány jelszavának átmeneti kormány formaként
