Századok – 1979
Folyóiratszemle - Kölling M.: A brit külpolitika szempontjai a 19–20-as években 367/II
FOLYÓIRATS ZEMLE 367 ganda alapanyagát. Az akció gazdasági és politikai jelentőségére hívta fel a figyelmet Lenin, aki aktívan közreműködött 1922 elején a kölcsön felhasználására vonatkozó elképzelések kimunkálásában. Élelmiszervásárlások mellett, a kölcsönnek a szovjet mezőgazdaság talpraállítását, egyáltalán a gazdasági helyreállítást kellett szolgálnia. Az első akció keretében 1 millió dolláros kölcsönt kívántak nyújtani Szovjet-Oroszországnak, 10 éves, 5%-os kamattal. Az akció lebonyolításának központja Berlinben működött. Lenin és a szovjet vezetők belpolitikai szempontból is nagyra értékelték a Nemzetközi Munkáskölcsönt. Hangsúlyozták, hogy az orosz proletariátus ezáltal közvetlenül és konkrét formában érzékeli a szolidaritást. A nemzetközi munkásmozgalom vezetői, köztük Clara Zetkin, a Komintern IV. kongresszusa alkalmából méltatták az akció politikai jelentőségét. Az osztályöntudatot erősítő, aktivizáló, az egységfront irányába mutató hatását emelték ki. A kongresszusi határozat az agitáció bővítése, a kölcsönakció továbbfolytatása mellett foglalt állást. A Nemzetközi Munkássegély 1923-ban, Berlinben tartott tanácskozásán, amelyen 15 országból 70 küldött vett részt, kiemelték, hogy az akció számos országban a munkásmozgalom szinte minden politikai árnyalatát magával ragadta. A tanácskozáson vita folyt a kölcsön felhasználásának módjáról. Egyesek szerint az éhínség leküzdésének eszköze volt a kölcsön, így élelmiszervásárlásra, vagy - amint a belga, holland és svájci képviselő vélte - korszerű mezőgazdasági nagyüzemek létesítésére szolgálhatott, hasonló céllal. Ez utóbbi mellett azzal érveltek, hogy a rentábilis termelőüzemek nemcsak a szovjet állam élelmezési gondjait enyhíthetik, hanem nagyobb a visszafizetés biztosítéka is, ami ösztönzőleg hat a kölcsön alapját létrehozó európai munkásokra. A bolgár képviselő, a Komintern vezetői és a szovjet megbízottak is úgy vélték, hogy a kölcsönt Szovjet-Oroszország gazdasági érdekei szempontjából legfontosabb célokra kell fordítani, mivel a jobb termésű évek és a NÉP politika elhárították egy újabb katasztrófa veszélyét, a gazdasági talpraállás, az ipar helyreállítása viszont az egész proletárállam politikai sorsa szempontjából döntő kérdés volt, ami a nemzetközi munkásmozgalmat is érintette. Végeredményben a Nemzetközi Munkáskölcsön akció keretében 250 ezer dollár hitelt kapott a Szovjetunió. Az összeg gazdasági jelentőségén túl a nemzetközi munkásszolidaritás egyik legfontosabb megnyilvánulása volt a kölcsön, s az apály időszakában politikai jelentősége is nagyra értékelhető. (Voproszi /sztorii, 1978. 4. sz. 3-15. L) M. M. KÖLLING: A BRIT KÜLPOLITIKA SZEMPONTJAI A 19-20-AS ÉVEKBEN Az első világháború befejezését követően a győztes nagyhatalmakhoz tartozó Anglia a számára látszólag kedvező eredmények ellenére messze került céljától, világhatalmának megszilárdításától. Bár a legfőbb ellenség, Németország vereséget szenvedett, a kapitalista világra, s így Angliára is megrázó erejű csapást mért az osztály államok jövőjére állandó fenyegetést jelentő, s a kapitalizmus általános válságát tovább mélyítő Októberi Forradalom. A fokozódó belpolitikai feszültség, az osztályharc magasabb szintű megszervezodése mellett lényeges problémákat okozott a szigetország számára a gyarmati rendszer megrendülése, a nemzeti-antikoloniális küzdelem fellendülése. Hasonló veszélyeket rejtett magában az USA - a hadviselő felek rovására történő - megerősödése, ami a kapitalista világ gazdasági vezető szerepének megragadásához vezetett. Igaz, Anglia mindent megtett pénzügyi és kereskedelmi pozícióinak megvédése érdekében, de az első világháború alatti eladósodása az USÁ-val szemben és a kölcsönök visszafizetésének megoldatlansága azonban aláásta nemzetközi tekintélyét. Tovább fokozta a londoni kormányzat nehézségeit az exportra termelő iparágak — fém, szén, hajó és pamut — termelésének nagyfokú visszaesése, ami jelentős mértékben hozzájárult a brit gazdasági életnek két világháború közötti egyensúlyzavaraihoz. Kölling tanulmánya az Anglia világhatalmi nagyságát megrendítő folyamatokat igyekszik bemutatni, mozaikkockákként rakva egymás mellé az azt aláásó tényezőket. Mindenekelőtt a gazdasági szempontok fontosságát hangsúlyozza. Ismeretes, hogy korlátozott agrárlehetőségei és az ipari fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges energiahordozókban mutatkozó hiányok a szigetország számára létkérdéssé tették a kereskedelmet. Ezért okozott súlyos problémát az import állandó emelkedése, a
