Századok – 1979
Folyóiratszemle - Zabarko B. M.: V. I. Lenin a Komintern és a nemzetközi munkáskölcsön 366/II
366 FOLYÓIRATSZEMLE Oroszországban 1917 tavaszától bekövetkező események a lengyelek helyezetében is vátlozást eredményeztek. 1917. márc. 27-én Pétervárott a Katonák és Munkások Delegátusainak szovjetje kinyilvánította Lengyelország jogát a függetlenségre. Nem sokkal ezt követően, március 31-én az Ideiglenes Kormány proklamációt adott ki, amelyben függetlenséget kínál Lengyelországnak, de úgy, hogy azt katonai szövetség kösse Oroszországhoz. A francia újságokban e hírek kedvező fogadtatásra találtak. A l’Humanité és a l’Homme Enchaíné azonban fenntartással szólt a „szabad katonai szövetség” által nyilvánvalóan korlátozott függetlenségről. A Lengyelország területi integritásának teljes helyreállításáért folytatott harcában a francia baloldal mellé 1917 nyarán a sajtóra és az értelmiségi körökre nagy befolyást gyakorló szabadkőműves páholyok is felsorakoztak. A győztes Októberi Forradalom Lengyelország teljes függetlensége mellett foglalt állást. A szövetségesek azonban mindaddig hallgattak, míg a szovjet kormány 1917. nov. 26-án napvilágra nem hozott titkos diplomáciai dokumentumokat, többek között azt a táviratot, amelyben Briand sza bad kezet ad Oroszországnak nyugati határai meghúzására. Ezt követően, viharos parlementi ülés során Pichon külügyminiszter kény télén kinyilvánítani a francia kormány első hivatalos véleményét e kérdésről: a független, osztatlan Lengyelországnak minden garanciát biztosítani kell politikai, gazdasági és katonai fejlődéséhez. Ettől kezdődően a franciák kormányszinten foglalkoztak a lengyel problémával. Sladkowski tanulmánya a címben jelezett témát, elsősorban a baloldali sajtóra támaszkodva, alapos pontossággal körüljárja, s minden oldalról kimeríti. Gondosan felépített elemzésében jól nyomon követhetők azok az állomások, melyek a probléma első nyílt megfogalmazásától a kormánypolitika meghatározásáig a baloldal Lengyelországgal kapcsolatos álláspontjának alakulását, fejlődését jellemezte. (Acta Poloniae Historica, 1974. XXX. köt. 187-211. L) Cs. Cs. B. M. ZABARKO: V. I. LENIN, A KOMINTERN ÉS A NEMZETKÖZI MUNKÁSKÖLCSÖN A probléma számos összefüggését megvüágította már a kutatás, de a szerző úgy véli, hogy az eddigi munkákban nem kapott kellő súlyt Lenin szerepének méltatása, a munkás-szolidaritás különböző formáinak koordinálása, s nem mutattak rá, hogy az 1920-as évek közepén, a nemzetköi munkásmozgalom apályának időszakában a Munkáskölcsön szinte egyetlen nemzetközi szerve volt a proletárszolidaritásnak. A kölcsönakció tulajdonképpen Lenin kezdeményezésére, a Komintern felhívása nyomán, az éhezőket segítő kampány keretében bontakozott ki 1921 őszén. A felhívásra elsőként az olasz éhség-segély szervezet reflektált. Nemzetközi, proletár bázisú gyűjtést javasoltak, amelynek eredményét kölcsön formájában - mintegy az orosz proletáriátusnak nyújtott segítség újabb válfajaként - továbbítót]ák Oroszország dolgozóinak. A Komintern III. kongresszusán hozott határozat, amely egyetértett a kezdeményezéssel, az akció politikai jelentőségét állította előtérbe. Eszközt láttak benne, amely a munkásegységfrontot erősíti, a kommunisták és szocialisták, a munkások, parasztok és egyéb dolgozó rétegek együttműködéséhez vezet, balra tolja a mozgalom egészét. A kölcsönakció megindítása előtt több fórum is állást foglalt a kérdésben. A Komintern VB által kiadott dokumentum Szovjet-Oroszország megsegítése mellett kiemelte, hogy az újabb akció a kommunisták tevékenységi körét bővítheti. A Nemzetközi Munkássegély szervezete a nemzetközi burzsoázia pénzügyi blokádját ellensúlyozó lépést látott benne. Ezt a mozzanatot hangsúlyozták a szovjet vezetők is, mivel 1921 októberében 19 kapitalista ország Brüsszelben egyeztette álláspontját a Szovjet-Oroszországnak nyújtandó segítség feltételeiről. A forradalom társadalmi és ezen keresztül politikai vívmányairól való lemondás, a cári adósságok elismerése volt a segítség feltétele, amelyet - mint tudjuk — a szovjet kormány nem fogadhatott el. Ebben a helyzetben megnőtt a nemzetközi proletárszolidaritás, s azon belül a Munkáskölcsön jelentősége. A szovjet kormány meg is tette a szükséges lépéseket az akció előkészítésére. A Komintemnel és a Vörös Szakszervezeti Intemacionáléval közösen nagyarányú agitációs kampányt indítottak. A nemzetközi munkásszervezetek és az egyes országok pártjainak sajtója mozgósította a tömegeket a kölcsönakció támogatására. Lozovszkij, Sztyeklov és Miljutyin cikkei szolgáltatták a hatékony propa
