Századok – 1979
Folyóiratszemle - Foner Philip S.: A kézművesek és bérmunkások szerepe az amerikai forradalom előkészítésében 362/II
362 FOLYÓIRATSZEMLE PHILIP S. FONER: A KÉZMŰVESEK ÉS BÉRMUNKÁSOK SZEREPE AZ AMERIKAI FORRADALOM ELŐKÉSZÍTÉSÉBEN H. Seaver már 1835-ben kiemelete a kézművesek és a bérmunkások szerepét az amerikai forradalomban, J. M. Langston 1877-ben ismételten figyelmeztetett a függetlenségi harc kimenetelére gyakorolt befolyásuk jelentőségére, a 20. sz.-i történetírás (eltekintve H. Morais 1942-ben megjelent munkájától) azonban nem emlékezett meg részvételükről. Foner a jelzett kutatásokra is támaszkodva, elsősorban azonban az egykorú források - mindenekelőtt a sajtó - alapján tesz kísérletet az említett folyamat fő tendenciáinak megragadására. A tanulmány bevezetőjében élesen elhatárolja magát attól az amerikai történetírói irányzattól, amely szerinte nem a fennálló társadalmi rend megsemmisítésére, hanem a meglévő szabadságjogok megőrzésére irányuló konzervatív fejleménynek tekinti az amerikai forradalmat, sőt annak brit-ellenes tendenciáját is megkérdőjelezi. A polgári álláspontokkal való konfrontálás a továbbiakban is a tanulmány egyik vezérfonala marad. Az egymásnak ellentmondó megítélések egyik alapforrását a szerző a kézművesek nagyfokú társadalmi differenciáltságának (sokan egyszerre rendelkeztek saját termelőeszközökkel, s ugyanakkor bérmunkát is végeztek) következetlen értelmezésében keresi. A probléma tisztázáshoz az alkotmánykérdéshez kapcsolódó 1787-es phüadelphiai és New York-i demonstrációk részvevőiről rendelkezésre álló listákra támaszkodik. A tüntetők társadalmi helyzetét feltüntető feljegyzésekből arra a következtésekre jut, hogy a kéművesek többsége nem volt kizsákmányoló, s így a munkások kategóriájába történő besorolásuk megalapozott. Megállapítását a kézművesek egyre fokozódó, az 1765-66-os gazdasági-politikai válság következtében felgyorsuló proletarizálódásában is igazolni látja. Ismeretes, hogy a gyarmati városokban az árutermelés nem céhes formája uralkodott. A kisebb kézműves üzemekben 1-6 legényt foglalkoztattak, de léteztek nagyobb vállalkozások, pl. a jelentősebb alaptőkét feltételező könyvnyomtatás is. Bár a mesterréválás a helyi viszonyok között kétségtelenül könnyebb volt, mint Európában, a kézművesek kiegyensúlyozott jólétének megteremtését a szűk belső piac és a brit import nyomása egyaránt megakadályozta. A növekvő pénzhiány és magas adó a városi lakosok tömeges vidékre költözését eredményezte. Foner tagadja azoknak a polgári állításoknak a hitelességét, melyek szerint a széles néptömegek a forradalom előtt részt vettek a politikai döntésekben, a kézművesek többsége választójoggal rendelkezett, s jelen voltak a politikai testületekben is. Saját kutatásai arról győzték meg, hogy a választói feltételeknek 1768-69-ben New York férfilakosságának „csak” 50-60%-a felelt meg, s hogy választott képviselőinek tevékenységét amúgy sem állott módjában ellenőrizni. A forradalom előtti utolsó hat törvényhozói időszakban az önkormányzati szervek tisztségviselőinek 85%-a a lakosság 10%-át jelentő ún. gazdasági elitből” került ki. 17 63-tól a városok kereskedelmi- és manufaktúra-centrumokká fejlődése jelentős mértékben felgyorsult. A továbblépést azonban a brit merkantilrendszcr erősen akadályozta. A kézművesek egyre aktívabb tevékenységet folytattak gazdasági és politikai érdekeik érvényesítéséért, s 1770-től valóságos politikai tényezőkké váltak. Programjukban a gazdasági és a függetlenségi szempontok mellett hasonló súllyal érvényesültek a gyarmatok demokratizálásának követelményei. Az 1765-öt követő népfelkelések és a forradalmi mozgalom között Foner közvetlen kapcsolatot feltételez. Erről tanúskodnak szerinte az 1765-től megalakuló „Sons of Liberty ” nevű klubok, melyeknek tagsága többek között az értelmiség és a kiskereskedők köréből került ki, bázisukat pedig a munkások alkották. Bár a klubok nem minden vonatkozásban rendelkeztek forradalmi programmal, mégis kedvező körülményeket biztosítottak ahhoz, hogy a kézművesek közvetlenül hatást gyakoroljanak az eseményekre, sőt 1774-76 között döntő befolyásra tegyenek szert. Céljuk nem a fennálló társadalmi rend megdöntése, hanem a nagyobb politikai és gazdasági demokratizmus feltételeinek jnegteremtése volt. S bár a „Sons of Liberty ” korántsem bizonyult egységes, centralizált mozgalomnak, keretei között a kézművesek, a bérmunkások és a munkások a forradalmi és a függetlenségi mozgalom kezdeményezőivé váltak. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1977/6. 676 - 68 7. I.) E. G.
