Századok – 1979
Folyóiratszemle - 1877 – Tollal fegyverrel. Tanulmányok (Ism.: Szász Zoltán) 352/II
352 TÖRTÉNETI IRODALOM Mindezt olyan személyek, illetve családok irányították, amelyeket a román nemzeti mozgalom történetéből ismerünk. Sok ezer forint pénzt, rengeteg természetbeni segélyt küldöttek a háborús Romániának. Az erdélyi részekből önkéntesek serege ment át a Kárpátokon, s Andrássy igyekezett ezt úgy lefékezni, hogy se a Monarchia tekintélyén, se a román nemzeti érzésen ne essen nagyobb csorba. A csendőrség, a helyi hatóságok is igyekeztek a szökéseket akadályozni. Románia függetlenségi háborúja és a korabeli haladó magyar közvélemény című fejezet azon felfogással száll szembe, amely szerint az egykorú magyar közvélemény nem tanúsított volna megértést a balkáni, s főleg a román nép függetlenségi harca iránt. A (főleg erdélyi) magyar lapok átvizsgálása nyomán arra az eredményre jutott, hogy „a magyar állásfoglalások korántsem voltak ellenséges megnyilatkozások töretlen sorozatai”. A szerző egyben rámutatott arra is, hogy a törökbarát megnyilatkozások ekkor már alapjában a cári Oroszország befolyásának növekedése ellen irányulnak. A Magyar Polgár, a Szabadság, Alföld, Erdélyi Híradó, Kelet, Ébredés, Nagyvárad c. lapok Romániával szemben barátságot vagy megértést mutató cikkei alapján a szerző azt a következtetést vonja le, hogy „a magyar közvélemény, a haladó erők magatartása, bár nem volt minden pontban helytálló, de zömében a román-magyar közös hagyományokhoz igazodott, és pozitívan viszonyult a román nép törekvéseihez”. Külön fejezetben foglalkozik a magyaroknak a gyűjtőakciókban való részvételével, a Romániában élő magyarok háborús szereplésével, majd rövid kitekintésben a szász lapok magatartását ismerteti, amelyekben a román függetlenség iránti szimpátia éppúgy kitapintható, mint a segélyegyletek betiltását célzó miniszteri rendelettel szembeni felháborodás. E kétszerzős munkának mind a kiérlelt külpolitikai összefoglaló fejezete, mind az egykorú erdélyi politikai tudat megnyilvánulásainak újraértékelését célzó része érdeklődésre tarthat számot történetírásunkban is. Szász Zoltán 1877 - TOLLAL, FEGYVERREL Tanulmányok (Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1977. 205 1.) Románia állami függetlensége kikiáltásnak 100. évfordulója alkalmából a népszerűsítő és szaktudományos munkák sorában látott napvilágot ez a szerény tanulmánykötet is, melyben súlyt kap az Osztrák-Magyar Monarchia és Románia kapcsolatainak kérdése is. Egyed Ákos: Az 1877-es függetlenségi háború történeti előzményei és lefolyása című kötetnyitó tanulmánya a román függetlenségi mozgalmak 18-19. századi történetének áttekintése után Románia 19. századi gazdasági-társadalmi fejlődését, a nemzetközi helyzet 1849 utáni alakulását vázolja, nagy súlyt helyezve arra, miként került a román függetlenség kérdése az európai nagypolitika sodrásába. A tanulmány a háború eseményei, Románia részvétele, a berlini kongresszus határozatai ismeretével zárul. Camil Mure§an a tekintélyes nagyszebeni hetilap, a Telegraful Román tudósításai, cikkei alapján mutatja be, hogy milyen komoly érdeklődést tanúsított az erdélyi román sajtó a balkáni fejlemények, mindenekelőtt Románia függetlensége iránt. A lap értesülései alapján képet ad azokról az erdélyi akciókról is, amelyek a romániai sebesültek megsegítésére irányultak. Csúcsúja István: A függetlenségi háború visszhangja az erdélyi magyar sajtóban és a magyar nép körében c. terjedelmes tanulmányában a román függetlenségi háború magyar vonatkozásainak úi megközelítésére törekszik. Kimutatja, hogy egy sor lapban - eltérő pártállásuk ellenére - állandóan visszatérnek azok az állásfoglalások, amelyek a balkáni népek, különösen Románia függetlenségét történelmi szükségszerűségnek, sőt, a magyar állam függetlensége támaszának tekintik. A tanulmány alapjában megegyezik az 1877 - A függetlenségi háború és Erdély c. kötetben közölt írással. Cseke Péter ugyancsak az egykori erdélyi magyar lapokkal foglalkozik, a haditudósítói munkát ismerteti. Liviu Maior: Erdélyi román önkéntesek a függetlenségi háborúban c. írása először számba veszi azokat a kísérleteket, amelyek a Monarchia egyes magas rangú román tisztjeinek a román hadsereg számára történő megnyerésére irányultak. Ezek — a császár akaratán — meghiúsultak. Később erdélyi
